Andy Weir: A marsi

Kiadó: Fumax
Oldalszám: 358 oldal
Fordító: Rusznyák Csaba

AZ UTÓBBI ÉVEK LEGNAGYOBB SCI-FI SZENZÁCIÓJA, AMELYBŐL RIDLEY SCOTT FORGAT FILMET HAMAROSAN. A GRAVITÁCIÓ CÍMŰ FILMHEZ HASONLÓAN EZ A KÖNYV IS MEGHÓDÍTOTTA A SZÉLESEBB KÖZÖNSÉGET.
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?



Mark Watney, az űrkalóz egy zseni. Ebből az is következik, hogy őrült is, de hát ez csak a szükséges csatolás hozzá. Viszont nem lehet nem imádni ezt az embert. Mark kint ragad a Marson, azt hiszik róla, hogy halott, senki nem siet a megmentésére. Mark azonban nagyon is él, és nem sokáig tart neki kiszámolni, hogy bizony akárhogy is ügyeskedik, szinte lehetetlen túlélnie a következő Marsra-szállásig, az Ares 4-ig, ami röpke négy évet jelent. Bárki mást ez a felfedezés lesújtana, és egyből a halálra gondolna. Mark nem ilyen, ő nem adja fel, mert makacs egy ember, és eldönti, hogy akkor is életben marad. Ez azonban nem olyan könnyű, mert a Mars, mintha Murphy törvényeit követné, miszerint ami el tud romlani, az el is fog.
Marknak baromira nem könnyű a helyzete, és ezzel most enyhén fejeztem ki magam. Ha mondhatjuk, ő az első marslakó, és azt hiszem, a megfelelő ember erre a feladatra. Ha élő ember lenne, nagyon szívesen megismerkednék vele, de azt hiszem, nem csak én vagyok ezzel így. Mark iszonyú okos – nyilván, hiszen egy botanikus-mérnök-asztronauta –, de nem elég az ész egy ilyen helyzetben, kell a leleményesség is. A legrosszabb helyzetben sem veszti el a humorát, és nem esik kétségbe. Na jó, csak néha egy kicsit, de hát ez el is várható egy ilyen helyzetben. A könyv körülbelül egynegyedéig csak az ő naplóbejegyzéseit olvashatjuk, ami tök unalmas lenne, ha nem lenne ennyire fantasztikus stílusa.
Tudom, sosem találnátok ki, de egy büdös szót nem értek az űrutazáshoz, és legtöbb tudományhoz tök hülye vagyok, de úgy képes elmesélni, mi mindent csinált aznap, hogy csak lenyűgözve ülök és hallgatom. Ráadásul még értem is. Egy részét. De úgy próbálja magyarázni, hogy közben azt érzem, mintha én ezt már tudnám. Fantasztikus.
Ezen a ponton kell megdicsérnem Andy Weirt, amiért ennyire jól meg tudta írni. Imádtam a stílusát, és noha az elején sajnáltam, amikor kitekintettünk a NASA-ba, a végén már alig vártam, hogy az ő álláspontjukat is lássuk. A történet ugyan leül a közepén egy kicsit, de egy percig sem unalmas, és csak lapozok tovább, hogy megtudjam, mi minden történik még Markkal.

Amellett, hogy kitalálható a vége, tele van váratlan fordulatokkal és csavarokkal (a fentebb említett Murphy-törvény miatt), és hiába sejtettem, hogyan ér véget, biztosra nem tudhattam, és minden egyes kis balesetet úgy izgultam végig, mintha valóban megtörténne. Volt egy űrhajókilövés, amin nem ült ember, mégis fontos volt, hát esküszöm, azon majd’ összepisiltem magam. Sosem gondoltam volna, hogy egy űrhajós sztori (ami nem a klasszikus értelemben vett sci-fi) ennyire fog tetszeni.
Hangosan nevettem rajta, körmömet rágva izgultam, szurkoltam Markért, és imádtam minden egyes mondatát. Ezen túl meg kijelenthetjük, hogy a ragasztószalag az emberiség legjobb találmánya, úgyhogy mindenkinél legyen mindig. Sosem lehet tudni, mikor jöhet jól.
Gyanús, hogy új kedvencet avatok ezzel a könyvvel, de még egy darabig nem tudhatom biztosan, nálam időbe telik, hogy rájöjjek erre. Mindenkinek ajánlom. De tényleg mindenkinek. Valószínűleg a Ready Player One után most ez lesz az a könyv, amit mindenkire addig tukmálok, amíg meg nem utálnak. Előre is bocsi mindenkitől.
Illetve üzenem a filmeseknek (esélyes, hogy megkésve, és nyilvánvalóan olvassák ezt a bejegyzést), hogy ha nem a Stayin’ alive lesz a főcímzene, fellázadok.


Kedvenc karakter: Mark
Ami legjobban tetszett: Mark
Ami nem tetszett: -
Értékelés: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése