Bibliotheca Fummie: Tara Sivec: Életek és édességek (Csokoládéimádók 2.)

A Könyvmolyképző jóvoltából megjelenik Tara Sivec szókimondó és vicces Csábítások és csemegék című sorozatának második része. Claire, Carter és Gavin együtt élik mindennapjaikat, mint egy átlagos család. Carter viszont nagy dologra készül, szeretné megkérni Clare kezét és minden probléma innen indul…

Öt blogger állomásán olvashattok a könyvről és ha játszotok, tiétek lehet akár a három nyereménykönyv egyik példánya!

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 272 oldal

Fordító: Farkas János

Molyos adatlap

Beleolvasó

Carter, Claire és a banda visszatér, és készen állnak, hogy elkezdjék közös életüket. De vajon tényleg készen állnak?

Túl egy pokoli leánybúcsún, pornófüggőségen, zsemle-baseballon és egy elrontott lánykérésen, túl azon, hogy rájönnek, mindkettőjük családja csupa sültbolondból áll, Carter és Claire végül elkezdi megkérdőjelezni a köztük lévő kötelék erősségét.

Vajon a barátaik csak tovább rontják a helyzetet kellemetlen megjegyzéseikkel és kotnyeleskedésükkel, vagy meggyőzik a párt, hogy a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” néha tényleg kezdődhet sörponggal is?

Tara Sivec könyve volt az egyik első darab számomra a NA-k közül, mondhatni ez vezetett be a műfajba, és szerintem jó könyvet fogtam ki, még akkor is, ha a legtöbb NA nem erre hasonlít. Nagyon szerettem a könyvet, főleg a humora miatt, és mert annyira őszinte volt. Tipikusan az a könyv, ami kikapcsol, röhögök rajta egy csomót, és nem kell rajta gondolkodni. Bármikor be tudok dobni egy ilyen könyvet, úgyhogy alig vártam, mikor jelenik meg a következő rész, hogy megint kicsit le tudjam állítani az agyam. Sajnos azonban ezek a kikapcsolások nem tartanak sokáig, mert olyan gyorsan lehet vele haladni, hogy általában egy nap alatt végzek is vele. Azért néha tarthatnának tovább is.

Szóval Claire, Gavin és Carter újra itt vannak, hogy fantasztikus humorukkal és kínosabbnál kínosabb szituációkkal próbára tegyék a rekeszizmainkat. Az a helyzet, hogy most egyszer sem kaptam nevetőgörcsöt olvasás közben. Vicces volt, kikapcsoló, örültem, hogy olvashattam, és persze annak is, ahogy Claire-ék élete alakult, de azért nagyon messze van az első rész által felállított mércétől.

Claire-t még mindig szeretem, még akkor is, ha hülye. Meg tudom érteni a kétségeit, meg átérzem a problémáit, mert én is tudok ilyeneken hisztizni, de azért a könyv felében olyan dolgon drámázik, ami nem is lenne dráma, ha szólna róla. Nyilván, ha nem drámázna rajta, a könyv is feleilyen hosszú lenne, de nem hiszem el, hogy az első rész óta még mindig nem tanulta meg, hogy a probléma legfőbb megoldása a kommunikáció.

Carter szerintem még mindig nem létezik a valóságban, de ez nem jelenti azt, hogy ne imádnám. Kinek ne kéne egy ilyen pasi? Viszont sajnálom is szegényt, meg akarja kérni Claire-t, aki újra és újra tönkreteszi a tökéletes leánykérést, mint egy sablon bármelyik romantikus filmben. De ez még mindig egy jól működő sablon, amiből egy rakat vicces jelenet kerekedik ki. Nem baj, ha valaki sablonokat alkalmaz, ha jól tudja azokat használni.

Gavin a világ legédesebb négyévese, ezt már mindenki tudja. Biztosan leütném, ha élőben találkoznék vele, de így könyvben ő szolgáltatta a legjobb poénokat, a virsliktől kezdve egészen át a varázspálcákig, mindig volt valamire egy jó beszólása. Érzésem szerint az író arra ment rá, hogyan tudna minél több trágárságot adni szerencsétlen gyerek szájába, és nyilván ez sem volt túl valósághű, de mivel nem ismerek egy négyévest sem, és alapjában véve nem szeretem a gyerekeket, ezért engem nem zavart.

Zavart viszont ez a tökölés, ami Claire és Carter között ment. Tudom, hogy vicces meg kínos szituációk, és mennyire jó már, hogy fél könyvön azon szenvednek, amit igazából el is mondhatnának egymásnak, de úristen, néha az agyamra ment, hogy tényleg nem tudnak annyit mondani, hogy „hé, én tökre nem vagyok házasságellenes, csak azt hittem, hogy megijedsz, és nem mertem felhozni”, meg „feleségül akarlak venni, úgyhogy kussolj és húzd fel a gyűrűt az ujjadra”? Valamint azt sem értettem, ha ez a rész még csak a sorozat második darabja, akkor miért kell ennyire rohanni? Igen, tudom, a következő kötetben nem ők a főszereplők, de abba is simán bele lehetne írni, mi történik velük. Nem lövök le semmit, de volt egy fordulat a könyvben, amire abszolút lehetett számítani, és utána olyan hatalmas léptékben haladtunk, mintha az írónő csak le akarná tudni az egészet, hogy végre túl legyünk a dolgon. Lefogadom, ha kicsit megerőlteti az agyát, a közbeeső részekre is rengeteg vicces momentumot be tudott volna szorítani. Nem azért, örülök, hogy megtudtam, mi lett velük később, de annak is örültem volna, ha ez későbbi részekben tudjuk meg.

A kötet viccesnek vicces, és örültem, hogy elolvashattam, kíváncsi vagyok a folytatásokra is, mert ha ezen a színvonalon marad, akkor is bőven megérte, viszont az Életek és édességek messze nem üti meg azt a szintet, amit a Csábítások és Csemegék miatt vártam volna.

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Claire, Gavin, Carter

Ami legjobban tetszett: a humor

Ami nem tetszett: összecsapott volt a vége

Értékelés: 3,5/5

Nyereményjáték

A kötetben Carter és Claire saját maguk módján szeretnék a másik tudomására hozni, milyen jó lenne, ha a másik igent mondana. A mostani nyereményjáték is ezen alapszik, olyan könyveket kell megtalálnotok borítók alapján, amelyekben a főszereplők összeházasodnak.

Ez nem ennyire egyszerű, csak egy részletet láttok a borítóból és azt adjuk meg, ki az írónő.

Kis segítség: Minden esetben a magyar borítóról találtok részletet.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Az író: Jennifer Probst