Adam Christopher: Dishonored – A képmások ura


A többszörös díjnyertes dark fantasy videojáték különleges világa regényben is életre kel! Tavaly hozzánk is elérkezett a Dishonored – A képmások ura, mely a Dishonored 1 és a Dishonored 2 videojátékok története közti hídként szolgál. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és vessétek bele magatokat ti is a Dishonored sötét világába. Játszatok velünk, és a tiétek lehet egy példány a regényből!

Kiadó: Agave
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Benkő Ferenc

A többszörös díjnyertes dark fantasy videojáték különleges világa regényben is életre kel!
Emily Kaldwin császárnő kettős életet él Dunwallban: az uralkodói teendői mellett apja, Corvo Attano képzi a lopakodás, harc és orgyilkosság művészetében. A birodalom ismét sötét idők elé néz: nemrég egy titokzatos férfi érkezett a városba, és a Bálnavadászok élére állt, méghozzá olyan képességek birtokában, melyeknek a létezése már éppen kezdett feledésbe merülni. Emily és Corvo életre-halálra folyó hajszába veti magát: ha nem lebbentik fel a fátylat rejtélyes ellenségükről, akkor minden igyekezetük dacára bekövetkezik az elkerülhetetlen pusztulás.
Az első Dishonored videojáték 2012-ben jelent meg, és egy olyan kitalált viktoriánus kori világban játszódik, amiben egyaránt létezik a mágia és a technológia, játékosok milliót ejtve rabul. Az elnyomó rendszer és a vele járó korrupció, a bálnazsírral való fekete kereskedelem az ipari negyedben, a patkányok által terjesztett halálos betegségek, valamint a különleges birodalmi katonák, fedőszervezetek és aktivisták rendkívüli élettel töltik meg ezt a világot, amely immár regény formájában is elkápráztatja a rajongókat.



Gyakran hagyom magam könyvekre rábeszélni, amit a rossz példákból tanulva sajnálhatnék, de nem teszem, mert néha igencsak jól szokott elsülni. Mint például most is. Tájékozatlanságomat nem szégyellve bevallom, hogy még csak nem is hallottam erről a könyvről, amíg meg nem jelent, arról meg pláne nem, hogy ez egy játékból íródott. De érdekelt a sztori, úgyhogy gondoltam, megér egy próbát. Persze azt is csak később tudtam meg, hogy ez a játék második részéből íródott, engem meg ekkor már igencsak érdekelt az alapmű, szóval gyakorlatilag jól lespoilereztem magamnak nagyjából mindent, de nem érdekel, akkor is ki fogom próbálni, amint az AC 2-nek vége.
Érdekes, hogy mivel tudtam róla, hogy eredetileg ez egy játék, valahogy olvasás közben mindent úgy képzeltem el, mintha játszanék vele. Én irányítottam a karaktereket, én ugráltam és másztam velük, én harcoltam, és borzasztó izgalmas volt.
Kezdettől fogva imádtam a világot, egyből bele tudtam merülni, mindent a legapróbb részletekig elképzelni. Érdekes volt ez a mágia része, bár sokáig nem értettem, hogy is működik pontosan. Ráadásként sokszor másztunk épületek tetejére és ugráltunk egyik tetőről a másikra, ami természetesen az AC-t idézte fel bennem. Nem sok játékkal játszottam eddig, úgyhogy amikor megkérdezte a főnököm, mit olvasok, csak azt tudtam mondani, hogy a BiShock Infinite és az Assassin’s Creed egy fura keverékét, de aztán ezt is el kellett neki magyarázni.

Kellemes meglepetésként ért, hogy nagyon szerettem Emily karakterét, aki amellett, hogy főszereplő még nő is, tehát nálam már alapból dupla hátránnyal indult, és mégis ő lett a kedvencem. Erős, okos független, aki nemcsak jól irányítja a várost, ami már önmagában nehéz feladat, de még a kihívásoktól sem retten vissza. Nem az az otthonülő típus, inkább nekivág az éjszakai városnak, csak azért, hogy a népét biztonságban tudja.
Corvót, Emily apját is bírtam. Természetes, hogy félti a lányát, de sokkal több van benne, mint ahogy azt elsőre gondolnánk.
A cselekmény izgalmas volt, több szálon futott, megismertük a gonosz szemszögét is, de mégis megőrizték a rejtélyt, hogy az egész mire futhat ki, így bőven volt min izgulni. Rengeteg kérdés merült fel olvasás közben, lehetett találgatni, amíg a végén választ nem kaptunk mindenre.
Tetszett, hogy nem volt finomkodás, minden véres részlet elénk volt tárva, úgyhogy gyenge gyomrúaknak nem ajánlott. Elég érzékletesek a leírások.
Az AC könyvvel ellentétben itt nem zavart, hogy olvasom. Lehet, hogy ez azért van, mert nem játszottam még a játékkal, vagy mert nem ifjúsági, de nem bánom. Főleg a vége nagyon akciódús, és végig borzasztóan izgalmas.
Nálam mindenképpen elérte, hogy elkezdjen érdekelni a játék. Ez mondjuk a barátok érdeme is, mert eddig csak dicsérő szavakat hallottam róla. De ha a könyvnek esetleg jönne folytatása, azt is nagyon szívesen elolvasnám. Szóval jöhet minden, ami Dishonored.


Kedvenc karakter: Emily
Ami legjobban tetszett: a világa
Ami nem tetszett: -
Értékelés: 4,5/5

Nyereményjáték

A nyereményjátékunkban egy orgyilkos tanulmányának megmaradt töredékére vagyunk kíváncsiak, egyetlen mondatra, vagyis egy idézetre, melyet három részre szedtünk. Minden állomáson találtok egy-egy részletet, ezekből kell összetennetek az idézetet és beírni a rafflecopterbe. Figyelem, a részletek NEM sorrendben vannak (tehát az első állomáson nem az idézet első fele található!)
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni, ellenkező esetben újat sorsolunk.

„legalább olyan nemes...”

a Rafflecopter giveaway


A turné további állomásai:
03/06 Bibliotheca Fummie

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése