A Könyvmolyképző
jóvoltából jelenik meg a Tara Sivec - Csábítások és csemegék című könyve, ami
nem csak szexi, de igen szórakoztató is.
Claire
szókimondó, humoros és - gyűlöli a gyerekeket. Murphy ezt nem hagyhatja, ezért
ismerősei között neki születik először gyereke. Claire szemszögén keresztül
kalandozunk végig a könyvben és természetesen megtudhatjuk, egy nő életéből mik
nem hiányozhatnak. A csokoládé! … és Nyúl Úrfi sem. A turné tagok többsége az egész
könyvet idézte volna, ezért rendhagyó módon, minden turné állomáson egy-egy
idézet vár titeket.
Kiadó:
Könyvmolyképző
Oldalszám: 376
oldal
Fordító: Farkas
János
Claire, a húszas éveiben járó, egyedülálló
anyuka szeretne annyi pénzt összeszedni, hogy elindíthassa a saját
vállalkozását, hogy a mocskos szájú, de (amikor alszik) imádnivaló kisfiának
jobb életet biztosíthasson. Ezért kelletlenül beáll a legjobb barátnőjéhez,
hogy segítsen szexuális játékszereket eladni.
Egyszer csak felbukkan a városban Carter,
Claire hajdani egyéjszakás kalandja, aki örökre megváltoztatta az életét. És
bár egyedülálló csokoládéillatán kívül semmire nem emlékszik Claire-ből, a lány
gondoskodik róla, hogy ezúttal mély nyomot hagyjon a fiúban.
Carter leplezetlen döbbenettel veszi
tudomásul, hogy van egy négyéves kisfia, Claire pedig attól pánikol, hogy álmai
férfija rögtön menekülőre fogja majd, látva a terhességről árulkodó jeleket a
bőrén és a nullához közelítő hálószobai tapasztalatát. Ám semmi ilyen nem
történik. Ketten együtt mindent megtesznek, hogy eljöjjön számukra az „örökkön
örökké”.
Az élet olyan, amilyenné teszed. Ha a tiéd
vodkából, csokiból és vibrátorokból áll… hát legyen!
Amikor
elolvastam a könyv első mondatát, már tudtam, hogy egy lelki társra találtam.
Nem csak abból a szempontból, hogy én is utálom a gyerekeket, meg azt, ahogyan
az emberek néznek rám, amikor ezt kijelentem, hanem már akkor éreztem, hogy
pont olyan cinikus humorral fog végigmesélni mindent, amit én is gyakran alkalmazok,
mert ez lett a fegyverem. Ráadásul még őszinte is. Na jó, bizonyos dolgokban
az. De tényleg, sosem értettem a nőket, miért akarnak gyereket vállalni. Egy
kis lyukon kell kipréselni egy három-négy kilós emberi lényt, aki előtte kilenc
hónapig parazitaként élt benned, és ez egy cseppet sem szép vagy gyönyörű, vagy
csodálatos. Nem, az rohadtul fáj, és vér meg mindenféle testnedv folyik
mindenhonnan, és mindenki üvölt, és gusztustalan, és nem. Egy idegesítő kis
vakarcs sem ér meg ennyi fáradtságot. Szóval nem, ha rajtam múlik, soha nem
lesz gyerekem. SOHA. Claire-rel szemben én ehhez is tartom magam.
A
gyerek-ellenesség volt az első szimpatikus vonás a könyvben, a másik az
őszinteség. Claire nem állít olyanokat, hogy a szülés csodálatos dolog, vagy a
szüzesség elvesztése micsoda élvezet. Mert mindkettő enyhén szólva is
kellemetlen. Amikor azt ecsetelte, mennyire fájt az első alkalom, akkor már
tudtam, hogy akármi is legyen ebben a könyvben, én akkor sem fogom majd utálni.
Az őszinteség nálam hatalmas pluszpont, és a legjobb, hogy ez az arcomba vágja
a valóságot. Legalábbis ebből a szempontból. Amiből szépít, arról majd később
lesz szó.
Aztán még ott
van a humor, amivel engem mindig meg lehet fogni, főleg, ha szarkasztikus. Hát
nem panaszkodhatok. Az egy dolog, hogy itthon, az éjszaka közepén röhögtem fel
hangosan, vagy a BKV-n, az ilyen már megszokott. De már a munkaszünetemben is,
az öltözőben. Szerintem a munkatársak tök hülyének néztek. Szóval vicces volt,
nagyon vicces. Amikor nem röhögtem hangosan, akkor is vigyorogva olvastam, de
már hozzászoktam, hogy idiótának gondolnak. Ráadásul valahogy pont jókor talált
be, két igencsak depresszív olvasmány után jól esett végre valamin csak úgy
vihogni. Gyakran használtam az olvasóm könyvjelző funkcióját is, tele van
idéznivaló mondatokkal.
Szerettem
Claire-t és Cartert is, mindkettőjüknek van egy olyan stílusa, amiről tudom, hogy
ha mi élőben találkoznánk, jóban lennénk. Még Claire gyerekét, Gavint is
bírtam. Biztos megpróbálnám kinyírni, ha csak öt percet töltenék vele egy
helyiségben, de így olvasva annyit nevettem rajta, az elszólásain, meg a dolgai
miatt kialakult helyzeten. Legalább a poénok felét ő szolgáltatja.
Korábban
mondtam, hogy ez a könyv őszinte, de sajnos nem mindenben. A „kicsi a világ”
szituációt gond nélkül fel tudtam dolgozni, jómagam is annyi ilyen helyzetbe
kerültem, hogy már számon se tudom tartani. Inkább Carter karaktere volt az,
akiről úgy éreztem, nem elég valósághű. Persze, lány vagyok, nem látok bele a
fiúk agyába, és mivel én sem úgy működöm, mint a legtöbb lány, nyilvánvalóan a
fiúk sem egyformán gondolkodnak. Előfordulhat, hogy tényleg létezik olyan
férfi, mint Carter, nem zárom ki a lehetőségét, de valahogy nehezen hiszem el.
Alig emlékszik az egyéjszakás kalandjára, de öt éven keresztül csak azt az
illatot keresi. Na persze, aztán meg jön a fehér lovon, és a kardjával leöli a
gonosz boszorkányt. Én meg egy kerti törpe vagyok.
Ezt leszámítva
viszont nem volt vele problémám. Meglepett, hogy ez egy erotikus regény, főleg
mert azok nem esnek az érdeklődési körömbe, de úgy néz ki, vannak kivételek.
Tulajdonképpen, amikor belevágtam, csak annyit tudtam róla, hogy Toffy azt
mondta, nagyon vicces (igen, nekem már ennyi elég, hogy elolvassak egy
könyvet), és meglepődve vettem észre, hogy hoppá, hát ez nem finomkodik.
Korábbi tapasztalataim (Anita Blake, amit a szex ellenére olvasok még mindig) miatt azt hittem, nem fekszik nekem ez
a műfaj, de azt hiszem, mindenből csak meg kell találni az alkalmas példányt.
Szóval nem egy
világmegváltó könyv, a romantikus részek aranyosak benne, az erotikus részek
jók, egy bizonyos szinten elég őszinte, és nagyon-nagyon vicces. Még azt is meg
merem kockáztatni, hogy egynél többször is el lehet olvasni.
Kedvenc
karakter: Claire
Ami legjobban
tetszett: a humor
Ami nem
tetszett: a nem túl valósághű részek
Értékelés: 4/5
Extra idézet
„Oldalra
biccentettem a fejem, mire ő is azt tette. Észrevettem, hogy mindenki
elhallgatott, de én nem bírtam levenni a kisfiúról a szemem. A perifériám kezdett
elsötétülni, és úgy éreztem, mindjárt elájulok. A szemei olyanok voltak, mint
az enyémek. A szemei kurvára olyanok voltak, mint az enyémek! Próbáltam
utánaszámolni a dolgoknak, de amilyen iszonyatos káosz volt az agyamban, azt
sem tudtam, hogy a krumpli után milyen szám következik!
Mi a lófasz
történik itt? Ez nem lehet igaz! A spermáim elárultak engem. Hirtelen láttam
magam előtt a hímivarsejtjeimet, ahogy nagyban úsznak előre, és megszólalnak
Bruce Willis hangján, mint a Nicsak, ki
beszél!-ben. „Gyerünk, szedjétek össze magatokat! Ez a kis majom még nem is
vette észre, hogy kiszöktünk az óvszerből! Hippijájé, rohadék!”
A Bruce
Willis-hímivarsejtem kőkeményen nyomja, és azt hiszi, hogy ő John McClane a Drágán add az életedből. Ez az egyetlen
magyarázat erre az iszonyatra.”
Nyereményjáték
A könyvben nagy
szerepe van a csokoládénak és természetesen Claire kedvenc csemegéje is ez.
Ezért pedig mindegyik napon egy édességet majszoló könyves karaktertől
olvashattok idézetet, nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni a könyv címét.
Minél több címet találtok ki, annál nagyobb esélyetek van megnyerni a kiadó
által felajánlott három példány egyikét.
(Figyelem! A
kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseknek kiértesítést követően
72 órájuk van válaszolni az emailre, azután újabb nyertest sorsolunk.)
„Ahogy vattacukorhoz vatta, medvecukorhoz
pedig medve kell.”
A turné további állomásai:
11/12 Deszy könyvajánlója
11/13 Kristina blogja
11/14 Kelly Lupi olvas
11/15 Insane Life
11/16 Angelika blogja
11/17 Dreamworld
11/18 Media Addict
11/19
Bibliotheca Fummie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése