Amikor nagy
csalódás ér, azt hiszed, itt a világ vége. Semmi másra nem vágysz, csak hogy
valóban vége legyen…
Ám mit csinálsz
akkor, ha tényleg vége szakad? Ha összeomlik körülötted a világ, és egyszer
csak vérszomjas szörnyeteggé válik körülötted mindenki? Ha tudod, hogy csupán
egy maréknyi túlélő maradt és Te egy vagy közülük? Folytatod-e? Túléled-e? Mit
teszel?
Sloane pontosan
ebbe a helyzetbe kerül Courtney Summers Éles helyzet című poszt-apokaliptikus
ifjúsági regényében. Akarjátok-e tudni, hogyan alakul a lány sorsa? Hogy dönt,
mi történik vele és a társaival? Tartsatok velünk június 2-11. között a könyv
nagyszabású blogturnéján, s mi elmeséljük, hogy bennünk milyen élményeket
keltett a történet. Mesélünk az írónőről, a karakterek személyiségéről, a
zombik legendájáról és megjelenítéséről az irodalomban és a filmekben. Hallgasd
meg a könyv ihlette zenelistánkat, tekints bele a könyvbe a legjobb idézetek
segítségével, és nem utolsósorban játssz velünk a könyv három példányának
egyikéért!
Jöjjön hát az
apokalipszis!
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 288
oldal
Fordító: Papolczy
Péter
Hat gimnazista az iskolájában próbálja
kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik?
Az apokalipszis most van. Hat diák bevette
magát a gimnáziumba, de kevés vigaszt nyújt a menedékhely, ha az élőhalottak
folyamatosan püfölik az ajtót. Egyetlen harapás elég ahhoz, hogy megöljön
valakit, aki aztán önmaga rettenetes hasonmásaként tér vissza.
Sloane Price ezzel ki tudna egyezni. Az ő
világa már fél éve véget ért, azóta nem nagyon tudja, miért van még életben. Ez
az alkalom kapóra jönne a távozásra. Miközben alig várja, hogy az élőhalottak
átjussanak a védelmi vonalaikon, kénytelen a világvégét öt társa szemével
nézni, akik viszont élni akarnak.
De ahogy a napok vánszorognak, meglepő módon
változik az emberek túlélési ösztöne, és a társaság sorsát egyre kevésbé a
kinti események határozzák meg, sokkal fontosabbá válnak a benti világ
kiszámíthatatlan élet-halál kérdései.
Mibe lehet kapaszkodni, ha már minden
elveszett?
Az alapfelállás
nem rossz, de semmi érdekes nincs benne. Kitört az apokalipszis, jönnek a
zombik, mindenki pánikol. Igen, láttuk már. Hat túlélő maradt: a főszereplő,
Sloane; Cary; Rhys; Harrison és az ikrek, Trace és Grace. Mint minden zombis
történetben, ebben is az a lényeg, hogyan zördülnek össze a szereplők, és ehhez
jó karakterkidolgozás kell. Azt hiszem, ha nem is tökéletesen, de azért
megvolt.
Harrison kellően
idegesítő. Ő a legfiatalabb a csapatban, fél és folyton sír. Nem csoda, hogy állandóan
meg akarom ütni, és a többiek is többször szólnak be neki. Csodálom, hogy
egyáltalán addig túlélte, amíg az iskolába érnek (ez a második fejezetben van),
nem értem, hogy sikerült neki. Trace és Grace nagyon nem voltak szimpatikusak.
Trace túl agresszív volt, és ehhez nem volt elég agya, tehát pont az a típusú
ember, akit ki nem állhatok. El sem tudom mondani, mennyire gyűlöltem, minden
egyes mondata után azt kívántam, bárcsak megharapná már egy fertőzött. Grace
meg túlságosan ártatlan és naiv, a világvégén ezt a luxust pedig senki nem
engedheti meg magának.
Cary kicsit
kettős. Értettem, miért tette azokat a dolgokat, de nem értek vele egyet. Róla
el tudom képzelni, hogy egyedül túlél egy ilyen apokalipszist, de ettől még nem
biztos, hogy szívesen keverednék vele egy társaságba. Rhys nagyjából oké volt.
Elég normális alak, túlélő típus, de mégsem az elmebeteg kategória. Még az sem
zavart, hogy nagyon rejtélyeskedő, mert legyen az.
Történet
szempontjából teljesen korrekt volt, bár sok újdonsággal nem lepett meg.
Izgalmas volt és gyorsan lehetett vele haladni, úgyhogy ebből a szempontból
semmi gond nem volt vele, viszont nem sok újat nyújtott. Igazából, ha nincs
kint semmi, csak a gyerekek bezáródnak és nem tudnak kijutni, akkor is valami
hasonló lett volna az egész. A zombik is sokszor csak a háttérdíszletet adták.
De ez nem baj, a legtöbb zombis sztori ilyen.
A vége különösen
tetszett, ahogy le van zára. Igazából nincs is, de ez csak nézőpont kérdése.
Egy részes, úgyhogy különösen örülök, hogy a saját képzeletemre bízhatom, mi
történt velük ezután. Remélem, az írónő nem jön rá később, hogy ehhez jó lenne
folytatást írni, mert félek, rosszul sülne el.
Aki szereti a
zombikat meg az ifjúsági könyveket, azoknak ajánlom, de akik keményebb témára
számítanak ebből, azok csalódni fognak.
(Az értékelésem
megírása után derült ki, hogy az írónő mégis belekezdett a folytatásba. Egyelőre
nem tudom eldönteni, hogy ehhez hogy álljak.)
Kedvenc
karakter: Rhys
Ami legjobban
tetszett: a vége
Ami
nem tetszett: -
Értékelés: 4,5/5
Playlist
a könyvhöz
Az írónő maga nem állított össze
playlistet a könyvhöz, viszont én eléggé benne vagyok a zombis témában, és azt
hiszem, a zenei ízlésem is pont ennek a műfajnak felel meg, úgyhogy keresem egy
pár számot, ami szerintem illene a könyvhöz.
Nyereményjáték
A zombik bizony félelmetesek.
Görnyedtek, koszosak, véresek, szaggatottak, ráadásul rémisztőbbnél rémisztőbb
hangokat adnak ki magukból.
Most is... Figyeld csak? Vajon
mit kiabálnak Rád?
Keresd meg minden turnéállomáson
a kiemelt szavakat, amelyek a kiabáló zombikat rejtik. Kattints rájuk, gyűjts
össze a betűket, amit rádkiabálnak, és rakd össze őket megfelelő sorrendben. Ha
ügyes voltál, megtudhatod az Apokalipszis szó egyik jelentését!
Figyelem! A kiadó csak
magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a
sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!
Figyelem, a zombik harapnak!
Csak óvatosan…
A
turné további állomásai:
06/02 Roni Olvas
06/03 MFKata gondolatai
06/04 Deszy Könyvesblogja
06/05 Dreamworld
06/06 Kelly & Lupi Olvas
06/07 Always love a wild book
06/08 Nem harap a...
06/09 Bibliotheca Fummie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése