100+ Blogturné

Úgy gondoltuk, egy rendhagyó blogturnéval ünnepeljük meg, hogy kerek 100 könyv szerepelt már a Blogturné Klub repertoárján.

Gyakran jönnek kérdések tőletek, olvasóktól a turnék háttérmunkáival kapcsolatban. Összeírtunk néhány kérdést, amikre válaszolva képet kaphattok, hogyan is áll össze egy blogturné, mi a tagok személyes véleménye egy-egy témában, mik voltak az emlékezetes pillanatok az első 100 könyvvel kapcsolatban.  

Ezen a turnén sem vesz részt mindenki közülünk, inkább csak a legjátékosabb kedvűek.

Fogadjátok szeretettel ezt a különleges turnét, utána pedig következhet az újabb 100 remek könyv!

1. Melyik könyv tetszett a legjobban a 99 turnés regényből? Vagy melyik 3?

Úristen, nem lehet műfajonként hármat választani?

Na jó: Jay Kristoff: Vihartáncos (tegye fel a kezét, aki meglepődött… jó, látom senki :D), Anthony Ryan: A vér éneke, David Benioff: Tolvajok tele.

Maggie Stiefvater Skorpió vágtáját és Richelle Mead Vámpírakadémiáját meg kénytelen vagyok lehagyni a listáról, mert csak hármat szabad írni. Nemér. De azért ők is ott vannak. Meg On Saitól a Scar, de akkor még nem voltam btk-s.

2. Ki volt a legszexibb karakter a 99 történetből?

Buruu, a vihartigris a Vihartáncosból. :D Ja, hogy komolyan? Komolyan ő. Imádom.

De ha csak emberi lényt választhatok, akkor… Vaelin a Vér énekéből, Sean a Skorpió vágtából, Lev a Tolvajok teléből. (Ő lehet, hogy nem volt szexi, de annyira szerettem a karakterét, hogy számomra az volt. A belső értékre megyek, nem a kockákra.)

Vagy Lend eredeti alakjában a Természetfölöttiből (eredeti alakja=láthatatlan). :D:D

3. Változtak a blogolási szokásaid a Blogturné Klub miatt?

Többet foglalkozok a blogommal. Meg nagyon sok dolognak utánanézek az extrák miatt. Többet fordítok a nem létező angoltudásommal. Tanulgatok photoshopolni. Amúgy alapvetően nem.

4. Mi volt a legjobb dolog, ami a Blogturnénak köszönhetően megtörtént veled? És mi volt a legrosszabb?

Anyám, áldom az eszem a remek saját kérdéseimért. A legjobb azt hiszem, az volt, amikor Jay (Kristoff, a Vihartáncos írója) válaszolt twitteren. Ugyan nem kapcsolódik közvetlenül a Blogturnéhoz, de ha nincs a BTK, nem olvasom el a könyvét már áprilisban, hanem valószínűleg még csak a nyálam csorgatnám rá, és akkor lemaradtam volna erről a csodás élményről, meg erről a csodás könyvről (nem, nem vagyok normális, tudom). A legrosszabb? Utálnátok, ha azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs? Mert tényleg nincs.

5. Mint kampányfőnök, melyik turné állt legközelebb a szívedhez?

Nem voltam még kampányfőnök, de több turnéban is besegítettem, mert az aktuális kf épp el volt úszva a dolgaival. Bannert meg játékot csináltam. Nagyon élveztem, úgyhogy lassan lecsapok már valami gazdátlanul kallódó turnéra.

6. Miért jelentkeztél? Mi inspirált arra, hogy a klub tagja legyél?

Ezt már valaki megkérdezte tőlem ask.fmen, és lusta vagyok, a kontrolcékontrolvé meg a barátom, szóval…

Hát először is tetszett a társaság. Több ismerősöm is benne van már a kezdetektől, és mesélték a sztorikat, és arra gondoltam, hogy tök jó dolog lehet, én is részese akarok lenni ennek. Tényleg tök jó dolog, de nagyon sok munka is. Ezt is tudtam, szóval sosem gondoltam azt, hogy csak úgy az ölembe hullanak az ingyen könyvek én meg nem csinálok érte semmit.

Aztán meg szeretnék annyi könyvet olvasni, amennyi emberileg csak lehetséges, és ezeket a könyveket eljuttatni az emberekhez, hogy tudják, mit érdemes elolvasni és miért. És persze bennem van az a gyerekes dolog, ami Augustus Watersben is, hogy félek a feledéstől. Szeretnék valamit alkotni, hogy ne érezzem azt, hogy a semmiért vagyok itt. Ha valaki írja, hogy tetszett az értékelésem, vagy az ajánlásomra olvas el egy könyvet, ami tetszik neki, akkor én már boldog vagyok.

Blogolni is szeretek, persze, néha csak nyűg a hátamon, amikor ezer meg egy dolgom van, és még blogolni is kell, de alapvetően imádom csinálni. Főleg a látványos részét, amikor képet szerkesztek vagy új kinézete lesz a blognak, és akkor abban tudok gyönyörködni, de írni is szeretek. Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem írhatnék vagy nem mondhatnám el valamiről a véleményem. Mert tudom, hogy „A vélemény, olyan, mint egy segglyuk, mindenkinek van, de senki nem kíváncsi rá.”, ez engem mégsem tart vissza. Nekem ez egy szükséglet, hogy elmondjam, akkor is, ha senkit nem érdekel. Ha meg valakit mégis érdekel, annak csak örülök.

Meg persze ott vannak az ingyen könyvek is, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt benne, de számomra nem ez volt az elsődleges szempont.

7. Hogyan változtak az olvasási szokásaid az eltelt idő alatt?

Nyilvánvalóan ha közeledik a határidő, akkor gyorsabban haladok az adott könyvvel, meg nem baszom el az időm neten, hanem akkor tényleg olvasok. Ezen kívül semmiben. Kevesebb sorozatot néztem a tavaszi időszakban, mert sok volt a turné.

8. Mi a legnehezebb dolog a blogturnézásban?

A határidő. Pont nemrég kerültem olvasási válságba, ráadásul egy btk-s könyv közepén tartottam, és egyszerűen nem tudtam tovább haladni, pedig muszáj volt. És annyira nem tudtam rákoncentrálni a könyvre (amit egyébként imádtam), hogy teljesen elment a kedvem.

A héten meg múlt héten voltak vizsgáim, amire tanulnom kellett, de közben a könyvvel is haladni, és két nap gyakorlati vizsga után hazaestem és még volt vagy száz oldal a könyvből és posztot is kellett írnom még aznap, és legszívesebben csak aludtam volna az idők végeztéig, de nem tehettem meg.

Szóval igazából csak az a problémám, hogy nem 48 órás egy nap. De már 36 órában is kiegyeznék.

Aztán meg az is ott van, amikor nincs kedvem posztot írni, és csak halogatom meg húzom, és a végén összegyűlik több könyv is, amiről írni kéne, és addigra már tök elfelejtem, mi volt benne, és úgy kell valamit összeszednem róla. Vagy amikor hetekkel a turné előtt elolvasom a könyvet, megírom a posztot, aztán az extrával szenvedek, mert azt se tudom, mikor volt ez vagy az a történetben.

9. Kaptál visszajelzést valamelyik posztod extra tartalmával kapcsolatban?

Az számít, hogy az Ólomerdő turné után beszéltem Kirával és Csillával is? Bár nem emlékszem, hogy konkrétan az interjúra volt-e bármi megjegyzésük. Szóval igazából nem.

10. Mennyi időt vesz igénybe egy turnés poszt összeállítása? (Tartalom, képek, extrák, stb.)

Fene se tudja, mivel általában nem egyszerre csinálok mindent. Míg megírom magát a kritikát az 1-2 óra, attól függ, mennyire szenvedek, hogy ne csak három mondat jusson eszembe vagy mennyire kalandozok el az internet bugyraiban. Az extra, ha fordítás, akkor hosszabb, de az is függ a szöveg mennyiségétől meg hogy mit fordítok (azért nem szoktam egy Bűn és bűnhődést bevállalni, csak trailert vagy recepteket), ha meg utánajárós, akkor az is több idő, ha úgy kell összevadásznom az infókat. Gyorsan megy, ha valamit saját kútfőből írok. A képek mennek a leggyorsabban, de néha az is tud bosszúságot okozni, most A vér énekéhez alig találtam valamit, még fanartok se nagyon vannak. Aztán a bloggerrel is van egy menetem, főleg, ha hisztis kedvében van, és épp semmit nem akar megcsinálni. Összességében azt mondanám, hogy max 4-6 óra úgy mindennel együtt.

11. Nem könnyű együtt dolgozni 21 nővel és egy pasival. Volt valami, ami kivágta a biztosítékot?

Volt, de nem balhéztam. Magamban elrendeztem a dolgot, vagy kidühöngtem egy barátommal. Nem szeretem a konfliktusokat. Ami érdekes, mert van, amikor nem tudom megállni, hogy ne szóljak be.

12. Volt olyan turné, aminél utólag megbántad, hogy jelentkeztél rá?

Volt. Rögtön az elején például a Téli mese, amit alapvetően szerettem, de amikor olvastam, azt hittem, sose lesz vége a könyvnek, mert iszonyú hosszú. Féltem, hogy rögtön az első turnémnál kifutok az időből. És voltak olyan könyvek is, amikről azt hittem, jók, de kiderült róluk, hogy mégsem.

13. Számodra mi a legjobb része a blogturnénak?

Egyértelműen a társaság. Idióták mind. :D

Meg amikor egy író válaszol nekünk, örül a turnénak, vagy a kiadó megköszöni (mert ilyenre is volt már nem egy példa).

14. Hogy látod a BTK-t 5-10 év múlva?

Nem tudom, valahol elhagytam a kristálygömbömet. De a világuralom egyértelműen szerepel a terveink között.

15. Volt-e olyan könyv, aminek a turnéján szinte minden blogger részt akart venni? Amiért majdhogynem ölre mentetek?

Igen, azért is tartunk tagfelvételt, hogy pótoljuk a harcok alatt elesett tagokat.

16. A 99 turnés könyv írója közül ki az, aki a legnagyobb hatást tette rád, akinek a stílusa a leginkább tetszett?

Jay Kristoff (Vihartáncos) és Anthony Ryan (A vér éneke). Tudom, nagyon meglepődtetek.

17. Ki az a bloggertársad, akit a legkevésbé ismersz?

Többen is vannak, akik nem annyira aktívak a csoportban, és máshonnan sem ismerem őket. És csakazértsem írok neveket, muhahaha.

18. A 99 turnés könyvből melyik szereplő hasonlít rád leginkább? És kinek a bőrébe bújnál legszívesebben?

Őőőő… fogalmam sincs, talán Puck a Skorpió vágtából. És egyértelműen Yukiko (Vihartáncos) bőrébe bújnék, akkor nekem is lenne egy saját Buruum.

19. Ebből a 99 könyvből, amit olvastál, azok közül melyik karaktert gyűlölted a leginkább? (Még ha az értékelésed pozitív is. A tartalom és a karakter nem mindig függ össze.)

Evie a Természetfölöttiből és Kennedy a Törhetetlenből verekszik a címért.

20. Műfajt tekintve elég sokrétűek az olvasmányok a BTK-n belül. Mi az a műfaj, amit a leginkább kedvelsz? Azon belül mi alapján szelektálod a könyveket - mi alapján választod ki, mi az, amit olvasol és mi az, amit nem?

Hangulatfüggő, mert szeretem a fantasyt, szeretem a sci-fit, szeretem a való életben játszódó történeteket, szeretem a krimit, és igazából csak a kedvemtől függ, épp melyiket akarom olvasni. Ha tényleg csak egy kedvencet lehetne mondani, a high-fantasyt mondanám, de egyszerűen képtelen lennék csak olyat olvasni megállás nélkül, mert sok lenne. Ilyenkor kell a váltás valami könnyedebbre. Általában elolvasom a fülszöveget meg molyon megnézem az értékeléseket (ha egyáltalán vannak, mert sokszor még csak az sincs), és ha az alapján tetszik, akkor feliratkozom rá.

21. Ki az a bloggertársad, akivel a legszívesebben találkoznál személyesen - azok közül, akikkel eddig még ez nem történt meg?

Andie és Livi! Nem jártok erre mostanság?

22. Mennyi blogturnén vettél már részt?

Huszonegy (plusz kettő, amit nem turnéval olvastam el). Nem fogom felsorolni őket. Egyébként is megtaláljátok mindet a blogturné címke alatt.

Lehet nyerni is

a Rafflecopter giveaway

Előttem Deszy, Andie és Roni is válaszoltak a kérdésekre, nézzetek be hozzájuk is.

Filmes sarok: Így neveld a sárkányod 2.

Oké, tisztázzunk valamit: 23 éves vagyok, és szeretem a meséket. Az Így neveld a sárkányodat (továbbiakban az egyszerűség kedvéért csak HTTYD-nak írom majd) már nem is tudom megszámolni, hányszor láttam, de az tuti, hogy többször, mint bármelyik másik gyerekkori kedvencemet. Az tudom, hogy a Szépség és a Szörnyeteget és az Oroszlánkirályt is milliószor megnéztem, de biztos vagyok benne, hogy nem annyiszor, mint a HTTYD-t. És kicsit szomorú vagyok, mert én nem moziban néztem meg, akkoriban azt gondoltam, én kinőttem a mesékből, mert épp elegem volt a Disney-ből (azt meg meg se néztem, hogy ez Dreamworks). Szóval azt hiszem körülbelül másfél vagy két és fél éve láttam. Nem emlékszem igazából, csak arra, hogy télen, karácsony előtt. Nővérem többször is emlegette, és unokatesómmal kibeszélték, hogy hányszor látták már, volt, hogy egymás után többször is megnézték, és van egy ilyen kattanásom, amikor nekiállok meséket nézni. Ez is egy ilyen kattanás volt, hogy na, most akkor megnézem ezt. És megnéztem. Aztán azon a héten megnéztem még vagy ötször. Minden nap arra aludtam el, úgyhogy az elejét már szó szerint tudom idézni. És a mai napig két-háromhavonta újra és újra megnézem, mert nem tudom megunni. Van, hogy benyomom háttérzajnak, és akkor írok mellette blogot vagy valami. Szóval igen, egyértelműen ez a kedvenc mesém, sőt ki merem jelenteni, hogy a kedvenc filmjeim között is ott van (ahol például A holló meg a Donnie Darko is).

Hogy mi fogott meg benne ennyire? Egyértelműen Fogatlan. Imádom a sárkányokat, és ez a történet abszolút rádob arra, hogy a sárkányok szerethető, békés állatok. Hablaty úgy lett megalkotva, hogy a legtöbb fiatal együtt tud vele érezni, mert kívülálló. Illetve nem tudom, hogy az átlag gyerekek mit éreznek, de mivel én sem jöttem ki soha az osztálytársaimmal, ezért abszolút meg tudtam érteni Hablatyot. Aztán rengeteg a humor benne, ott van Fogatlan, a látványvilág gyönyörű, egyszerű és érthető az üzenete, ott van Fogatlan, és mivel nem Disney, nem nyomnak le egy négyperces szólót minden harmadik percben. Sőt, egyáltalán nincs is benne ének (halleluja). És említettem már Fogatlant? Merthogy ő a kedvenc sárkányom az egész világon (bocsi Draco a Sárkányszívből).

Azt hiszem, ebből a „rövid” kis bevezetőből kiderült, mennyire szeretem a filmet, úgyhogy azt már nem is ecsetelem, mennyire vártam a második részt (nagyon). Természetesen mi voltunk az egyetlen huszonéves csapat a moziteremben, gyerek nélkül, ráadásul a kezünkben vittük a HTTYD-menüt, mert Fogatlan az kell. Nembaj, jó lesz ez, nem gáz, hogy felnőtt emberek vagyunk, majd leütjük a gyerekeket, ha idegesítőek lesznek.

Aztán elkezdődött a film, és én csak ültem, és bámultam. Imádtam minden egyes képkockáját. 3D-ben néztük, és aki gondolkozna rajta, hogy érdemes-e 3D-ben nézni, annak üzenem, hogy igen! Maga a grafika egyszerűen gyönyörű, de a 3D sokat dob rajta, mert tényleg térbeliek lesznek a dolgok tőle. Amiért nem szeretem a 3D-t azok a dolgok, amiket direkt úgy csinálnak meg, hogy feléd mennek a tárgyak meg állatok, és te jól megijedj, na, ilyen nem volt benne, vagy csak alig. Remekül használták a technikát, úgyhogy nagy ölelést küldök minden grafikusnak meg azoknak, akik ezen dolgoztak. Tudjátok mit? Az egész stábnak küldök egy nagy ölelést.

A zene egyszerűen fantasztikus. Áldom az eszüket, hogy felvették ugyanazt a pasit, aki az első részét csinálta, mert visszaköszöntek ugyanazok a dallamok, amelyek az első részben, és nagyon jól összefűzi a jellegzetes hangokat az újakkal. Egy dal volt benne, amit a szereplők énekeltek, és nálam felkerült a legszebb szerelmes dalok listájára. Nem volt nyálas, nem idegesített, és még humor is vittek bele. Köszönöm John Powell!

És most, hogy már mindent elmondtam, amivel kicsit húzhattam a türelmeteket, jöjjön a lényeg: a történet. El tudjátok hinni, hogy ezt el lehetett volna rontani? Merthogy el lehetett volna. Tehettek volna bele szerelmi háromszöget, amitől nagyon féltem a film egy pontján; lehetett volna gusztustalanul nyálas az a rész, ahol Pléhpofa és Valka (Hablaty anyukája) találkoznak; rámehettek volna Astrid és Hablaty kapcsolatára, ami a gyerekeknek teljesen érdektelen, és a felnőtteket is Fogatlan érdekli; ráépíthették volna az egészet a sorozatra (amit szerintem egyébként teljesen kizártak, merthogy egy utalás sem volt rá), figyelmen kívül hagyva, hogy a legtöbben arról sem tudnak, hogy van sorozat (de van, nézzétek meg, mert jó); átvehették volna a sorozat történetét, leszarva a tényt, hogy azok a sztorik nagyon jók húsz percben, de nem jók másfél órában. Szóval igen, el tudták volna rontani. De nem tették, egy rossz szavam nincs se a történetre, se a karakterekre, se úgy semmire (oké, lesz majd később, de azt a végén).

Nagyon szerettem, hogy Hablatyék végre felnőttek. Illetve még a felnőttkor küszöbén álltak, de nem hagyták meg őket fiatal tizenéveseknek, hanem húsz évesek voltak. Így egy kicsit közelebb éreztem magamhoz őt, főleg, hogy ugyanúgy küzdött a felnőtté válás problémáival, amin én most keresztülmegyek. Ezzel együtt viszont nem volt élvezhetetlen a gyerekek számára, mert ugyan beszéltek a felelősségről, de nem kezdtek el életvezetési tanácsokat osztogatni, vagy a felnőtt fiú-lány kapcsolatról beszélni. Nem mintha lett volna idő ilyesmire, mert eléggé rákoncentráltak a sárkányokra, amit nagyon-nagyon jó ötletnek tartok.

Akárcsak Hablatyot, Valkát is nagyon megkedveltem. Nem véletlen, a fiú az anyjára ütött. Pont olyan makacs és különc Valka, mint Hablaty. (És ha már Hablaty, nem tudom, mi van ezekkel a féllábú, fiatal fiúkkal, de van bennük valami, amitől olyan szerethetőek lesznek. De azért nem vagyok amputációfetisiszta.) Jaj, és különösen szerettem Hablatyban, hogy ilyen kis műszaki kocka. Annyira szívesen megnéztem volna részletesebben is a kis kütyüit, kár, hogy erre már nem maradt idő.

Örömmel láttam, hogy annak ellenére, hogy Astrid már párkapcsolatban él, nem változott, még mindig egy kemény csaj, akit nem ijeszt el holmi rosszfiú, és nem is kezd gusztustalan nyálzásba vagy hisztibe. A többiek csak önmaguk voltak, ami rendszerint igencsak szórakoztató volt. Ó igen, a humor. Hát az volt benne rendesen. Nightingale szerint hangosabban röhögtünk, mint a gyerekek. De hát ha vicces, akkor vicces, na.

Külön pluszpont a visszatérő elemekért. Nem, a film nem ismétli önmagát, de nagyon jó volt, hogy megvoltak az olyan dolgok most is, mint az elsőben. Például Hablaty az elején elmond pár dolgot Hibbant-szigetről, és a végén szintén, csak teljesen más információkkal, aztán ott volt a rajzolós jelenet is és a „Nemár, tudod, hogy ezt nem lehet kimosni” mondat. Ó, és az a rengeteg sárkány. Annyi, de annyi felfedeznivaló van még (igen, már most várom a harmadik részt).

Mivel ez egy gyerekmese, nem számítottam nagy meglepetésekre, és majdnem fel is készültem. Persze azért eltaláltam, mi lesz majd, de belevittek egy akkora csavart, hogy csak úgy néztem. Nem hittem volna, hogy ezt meg merik lépni egy mesében. De azt kell mondjam, nagyon jót tett neki. Mese létére sokkal inkább felnőtteknek valónak éreztem, de a nevetésből (és szipogásokból) ítélve azért a gyerekek is jól szórakoztak.

Egy valamivel volt gondom, de az is csak aprócska dolog. Na ki találta ki már előre? Igen, a fordítás. Úgy alapjában véve nem mondtam volna rossznak (de előbb azért meg szeretném nézni eredeti hanggal is, hogy erről meggyőződjek), csak a nevekkel nem tudtam kibékülni. Jó, angolul néztem a sorozatot, de istenem, nem lehetett volna jobban lefordítani Hookfang vagy Meatlug nevét? Szerencsétlen sárkányokat Kampónak és a Bütyöknek hívják magyarban.

A kedvencem (Fogatlant leszámítva, mert természetesen ő a legjobb még mindig) Hablaty és Fogatlan kapcsolata volt. A legjobb bromance, amit valaha láttam. Úgy szeretnék én is egy Éjfúriát!

Ezek után már csak egy gondom van a filmmel. Hogy fogom így megnézni az első részt? Csak arra fogok tudni gondolni, hogy hol van már a második, mert az jobb volt.

Anthony Ryan: A vér éneke (Hollóárnyék 1.)

A Blogturné Klub június 22. és 30. között bemutatja nektek Anthony Ryan A Vér éneke című epikus fantasy művét, amely a Fumax Kiadó gondozásában jelent meg. A könyv felveszi a versenyt az olyan művekkel, mint a Trónok harca és a Gyűrűk ura. A kiadási jogok már 13 országban elkeltek!

Tarts velünk Anthony Ryan különleges világába, ismerd meg a Hit Rendjeit és Vaelin izgalmas, de olykor szívfájdító történetét. A játék sem marad el! Kövesd az állomásokat, hogy tiéd lehessen a könyv egy példánya!

Kiadó: Fumax

Oldalszám: 656 oldal

Fordító: Matolcsy Kálmán

Vaelin Al Sorna apja legfőbb hadúr az Egységes Királyság uralkodójának szolgálatában. Mindössze tízéves fiát magára hagyja a Hatodik Rend kolostorának vasrácsos kapujánál. A Rendben árva gyermek módjára nevelkedő és jogos örökségétől megfosztott fiú meggyűlöli apját.

A rendtestvérek Vaelint és társait kegyetlen kiképzésnek vetik alá, ahol a sikertelenség következménye sokszor a halál. Megtanulnak viszont lovakkal bánni, kardpengét kovácsolni, életben maradni a vadonban, és nem utolsósorban embert ölni. Társául egy taszító küllemű, ám annál vérszomjasabb kutya és egy meglehetősen szeszélyes természetű ló szegődik, aki hősünket tűri meg legkevésbé a hátán.

Ekkor kezd el munkálni benne a vér éneke, egyfajta különleges képesség, amely segíti és vezérli útja során.

Miután kiképzése véget ér, a hírnevet és rengeteg sebet szerzett fiú a király befolyásának hálójába kerül, Hite és lelkiismerete ellenére, képességei végső határát feszegetve. Az őrült vagy lángész Janus király által kirobbantott igazságtalan háborúban tipródva Vaelin próbál az őt övező gyűlölet ellenére minél többeket megóvni, függetlenül attól, melyik oldalon állnak. Uralkodója hódítani küldte, de számol-e a háttérben munkálkodó erőkkel és Vaelin igazi céljaival?

Amikor elolvastam, miről szól a történet, már tudtam, hogy nekem ez kell. Aztán megláttam a gyönyörű magyar borítót, és nem érdekelt, hogy még nincs kész a könyv, azonnal meg akartam kaparintani. Nem mindig jók a megérzéseim könyvek terén, de amikor úgy érzem, nem tudok várni, míg kijön a nyomdából, akkor tudom, hogy rossz nem lehet. Igazam volt, mert ez a könyv egyszerűen zseniális.

Nagyon vágytam mostanában egy jó kis high-fantasyra, és ebben minden benne van, ami kell. Egy nagyon jól felépített világ, remek karakterek jól kidolgozva, egy kis mágia és egy fantasztikus cselekmény.

Imádtam a világot, amit felépített. Nem volt túl egyedi vagy különleges, ennek ellenére (vagy pont ezért) nagyon jól működött. Tetszett a Rendek ötlete meg úgy a vallás, amit kidolgozott, és alapvetően látom a párhuzamokat a való világgal, de ez mit sem ront az értékén. Maga a vér éneke meg lenyűgözött. Szívesen olvastam volna még erről többet. És nem csak erről, a Rendekről elég keveset tudunk a Hatodikon kívül. Vaelin szemén keresztül látjuk a dolgokat, ő pedig sokáig csak a Hatodik Rend falait ismeri, de azért örültem volna, ha egy kicsit több bepillantást nyerünk a többi Rendbe is.

Nagyon kreatívnak találtam az elbeszélési módot, amolyan történet a történetben volt ez, és mindig is szerettem ezt a fajta történetmesélést. Hosszúsága ellenére csak úgy faltam a lapokat, alig akartam letenni a könyvet. Talán témáját (és méretét) tekintve nem egy könnyű olvasmányra számítanánk, viszont a leírás nagyon érthető, és egyszerűen csak magával ragad. Én mondjuk könnyen beszélek, ha legalább közepes mértékben jó egy leírás, akkor nagyon könnyen beszippant, és aztán ott élek a karakterekkel, amíg be nem fejezem a könyvet. Viszont ha nagyon jó, akkor még utána is, sőt minden percben, amikor épp nincs nálam az olvasmány. Csak a történetre gondolok, azon elmélkedem, hogy vajon mi történhet a folytatásban. Na, ez pont ilyen volt, és annak ellenére, hogy a maga 650 oldalával elég hosszú ideig barangolhattam többek között az Egységes Királyságban, sajnáltam, amikor vége lett, mert nem szívesen hagytam ott a világot.

A karakterek remekül ki vannak dolgozva. Sablonos módon Vaelin volt a kedvencem, az tetszett benne különösen, hogy ember volt. Ami talán így furán hangzik, de tényleg annyira valóságosnak éreztem. Persze, ott volt neki a Vér éneke, de ez még korántsem jelenti azt, hogy valami istenségnek számított. Nem mindenben volt jó, volt ugyan, amiben kimagaslott a tehetsége, de örültem, hogy nem egy tökéletes karakterről olvashattam. Az vitatható szerintem, hogy ő lenne a jó karakter a történetben. Mert azt hiszem, ebben nincsenek igazán jók vagy gonoszak Emberek vannak benne, akik teszik a dolgukat, és néha ezek az emberek ellenségek lesznek. Vaelin is pont ilyen volt, tette, amit jónak látott, és bizony ő is elkövette a maga emberi hibáit.

Egyedüli gyengeségnek a szerelmi szálat tudnám felróni, ami szerintem nem sikerül túl hitelesre. Azt értem, miért került bele, de nem igazán tudtam átérezni. Mintha a semmiből jött volna csak azért, hogy a karakterek tudjanak fejlődni. Remélem, az író nem nagyon erőlteti a szerelmi szálakat a továbbiakban.

Ezt leszámítva viszont csak azt tudom mondani a könyvre, hogy szinte tökéletes. Imádtam, és aki szereti a high-fantasyt, annak mindenképpen el kell ezt olvasnia, mert nagyon-nagyon jó. Komolyan, nem érdekel, mit olvasol most, dobd el, és kezd el ezt. Le se fogod tenni.

Kedvenc karakter: Vaelin

Ami legjobban tetszett: Azt hiszem, egyszerűbb lenne felsorolni, hogy mi nem. Na jó, ha csak egyet választhatok, akkor… a Vér éneke

Ami nem tetszett: Nem mondanám, hogy nem tetszett, de voltak problémáim a szerelmi szállal.

Értékelés: 5/5

Molyos adatlap

A magyar kiadásról

Itt volt a Könyvhét, úgyhogy volt alkalmam elbeszélgetni a könyvről a kiadó munkatársaival és Sánta Kirával, a borítótervezővel.

Mielőtt a könyvek az olvasók polcára kerülnének, sok munka van vele. Eleve meg kell találni a könyvet, ami érdemes arra, hogy lefordítsák és kiadják. Németh Vladimir, a kiadó vezetője az Amazonon és a Goodreadsen válogat az új megjelenések között, és felkeltette a figyelmét ez a könyv, ami magánkiadásként indult. Elolvasta, tetszett neki, és úgy döntött, ezt ők kiadják.

Mindezek után fordítót kellett keresni hozzá, a kiadó pedig mindenképpen olyan embert szeretett volna, aki ebben a világban mozog, így esett a választás Matolcsy Kálmánra, aki fordítja a Riyria-krónikákat Michael J. Sullivantől vagy a Ködszerzet sorozatot Brandon Sandersontól. A fordítás után a szerkesztés következett, ami ebben az esetben igencsak hosszadalmas munka volt. Nem azért, mert a fordítás rossz lett volna, egyszerűen csak nem akartak összecsapott munkát kiadni a kezükből. A fiúk összeültek, és órákig gondolkoztak egy-egy mondaton vagy kifejezésen, amit még jobbá tehetnének, hogy igazán ütős legyen a könyv.

A borító megalkotása sem volt egy egyszerű munka. Nem szerették volna az amerikai összecsapott, sablonos photoshop képet, mert akkor ez a könyv is csak egy lett volna a sok közül. Valami egyedit akartak az egyik legfontosabb jelenettel. Egy kicsit a mangásabb vonalban gondolkoztak, úgyhogy Sánta Kirát kérték fel a munkára. Két ötlet is volt a borítóra, de a másik sablonosnak bizonyult, úgyhogy végül azt tartották meg, amit jelenleg is láthatunk a könyvön, bár ez sem ment egyszerűen. Kira elolvasta az ominózus jelnetet, amit a kép is ábrázol, és megrajzolta, azonban a képen látható Vaelin fordítva volt, azaz háttal állt. Meg kellett fordítani, ami több napos munkát jelentett. Végül elkészült a borító első verziója, és amikor a Fumax nyilvánosságra hozta, sok olvasó negatív véleményt fogalmazott meg. A többség nem volt elragadtatva, úgyhogy némi alakítás során végül megszületett a végleges borító, amire már sokkal több pozitív visszajelzés jött. A szerzőnek is nagyon tetszett mindkettő verzió.

A könyv keménykötésben jelent meg, ez is mutatja, mennyire minőségi, ráadásul puhaborítóval valószínűleg szétesett volna a harmadik lapozás után. Szerény véleményem szerint megérte ennyit foglalkozni a könyvvel, mert igazán igényes munka lett, és ez a könyv meg is érdemli ezt a figyelmet, mert iszonyatosan jó.

Nyereményjáték

Anthony Ryan könyvének sajátos hitvilága van. A főhős, Vaelin az egyszerűen csak Hitnek nevezett vallás követője lesz. A Hit alapja legfőképp az eltávozottakkal való kapcsolattartás és hit az Innentúlban, a halál utáni életben.  Különböző aspektusai Rendekben nyilvánulnak meg. A Ti feladatotok az, hogy kitaláljátok, a táblázatban felsorolt hat Rend milyen sorrendben követi egymást. Minden blogon találtok állításokat, amelyek alapján logikusan ki lehet következtetni, hogy melyik Rend melyik számot viseli. Segítségképpen használni tudjátok a táblázatot is. Az összes állítás birtokában rakjátok sorrendbe a Rendeket, és a megfelelő sorszámot írjátok be a rafflecopter megfelelő dobozába. A Fumax Kiadó felajánlásából egy darab könyv kerül kisorsolásra!

Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem jelentkezik, abban az esetben új nyertest sorsolunk. A postázás csak Magyarország területén érvényes.

Állítás:

Az Első Rend nem az Elmélyülés és Megvilágosodás Rendje és nem is az Eretneküldözők Rendje. Az Eretneküldözők Rendje sorban a Harmadik Rendet követi.

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

06/22 Könyvszeretet

06/24 Bibliotecha Fummie

06/26 Always Love a Wild Book

06/28 Nem harap a…

06/30 Függővég

Kiersten White: Természetfölötti

Természetfeletti márpedig létezik. Ezt Evie-nél jobban senki sem tudja, és most megmutatja nekünk, milyen is az ő világa - ahol bármikor beleszaladhatsz egy elvadult vérfarkasba, ahol szembejöhet veled egy troll az utcán és ahol a vámpírok igazán veszélyesek, és egyáltalán nem a szívedre nézve.

Június 13-tól nyolc állomásos turnénkon ebben a világban kalauzolunk titeket.

És ha kiálljátok a próbákat és jól megtanultátok a természetfeletti világ minden szabályát, még nyerhettek is három példányt a könyvből!

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 355 oldal

Fordító: Hetesy Szilvia

Rendeld meg!

Akármennyire is szokatlan, hogy valaki a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál dolgozik, Evie mindig is normálisnak gondolta magát. Igaz, hogy a legjobb barátnője sellő és a volt barátja tündér, most pedig egy alakváltó srácért van oda. Egyébként pedig Evie az egyedüli olyan ember a világon, aki felismeri a paranormális lényeket, akárhogy is álcázzák magukat. De a paranormális lények most sorra halnak meg és Evie álmai is hemzsegnek az ijesztő és titokzatos jóslatoktól. Gyorsan rájön, hogy összefüggés lehet a képességei és a paranormális lények pusztulása között. Nagyon is elképzelhető, hogy ő a kulcsfigura egy tündér sötét jóslatában, amely minden paranormális lény pusztulását ígéri.

Sokaknak már elege van a vámpírokból, vérfarkasokból és egyéb természetfeletti lényekből, mert túl sok ilyet olvastak, de én azt vallom, hogy ezekből nem lehet túl sok. Mindent imádok, ami kicsit is elrugaszkodik a valóságtól, ha meg hemzseg a paranormális lényektől, az maga a Kánaán. Ezért is érdekelt annyira ez a könyv, szóval elolvastam.

Maga világ ugyan nem túl egyedi, de hát ebben a témában nagyon nehéz valami újjal előrukkolni. Ilyenkor általában csak az érdekel, hogy mennyire sikerül jól ábrázolni a lényeket. Igen, vannak vámpírok meg vérfarkasok, de ők elhanyagolható részei a történetnek. Igazából a sztori két olyan lényre koncentrál, akikről semmit nem tudunk, vagy csak nagyon keveset, és még csak nevük sincs, ez pedig tetszett. A tündérekről sem most hallok először, de azért nem gyakran kerülnek elő, most viszont elég fontos szerepük volt. És még egy sellő is kapott egy nagyobb mellékszerepet, akit egyébként nagyon bírtam. Tehát ahhoz képest, hogy nem túl egyedi, az írónőnek mégis sikerült egy kis kreativitást belecsempészni.

A cselekmény nem lelkesített eleinte. Evie meglehetősen idegesítő főszereplő, és ő meséli a történetet, szóval nem voltam elragadtatva, de Lend érdekesnek tűnt már az elejétől, úgyhogy miatta megérte folytatni. A végére viszont egészen izgalmas lett. Nem mondom, hogy akkora csavarok voltak benne, amitől leesett az állam, de érdekelt a szereplők sorsa. Furcsa, hogy az a rész tetszett leginkább, ahol a legközelebb álltak a normálishoz. De mindig is érdekeltek az olyan történetek, ahol valaki különleges próbál beolvadni a tömegbe. Meg ilyenkor tudom értékelni a saját kis normális életem, amikor valaki pont arról panaszkodik, hogy neki miért nem olyan van. Nem biztos, hogy cserélnék vele.

Stílusában pont olyan volt, mintha egy tizenöt éves lány mesélné el. Mindenki döntse el maga, hogy ez jó-e vagy sem. Viszont ehhez ismerni kell Evie-t, akinek a kedvenc színe a rózsaszín. Már itt nem indult jól a kapcsolatunk. Aztán jöttek a tipikus tinilányos dolgai, és tudtam, hogy mi már sosem leszünk jóban. Nem mondom, hogy a végére megszerettem, de legalább nem akartam agyoncsapni minden megszólalásánál. És elismerem, hogy vannak nála sokkal rosszabb főhősök is.

Viszont azt szerettem, hogy a legjobb barátnője egy sellő, ez hatalmas ötlet. Imádtam vele kapcsolatban minden kis furcsa apróságot. Még a sípjelet is. Lend meg lenyűgözött. Elsősorban a humora fogott meg, meg az, hogy ő sem egy tipikus természetfeletti lény, de alapvetően magát a stílusát szerettem meg. Mint Evie, én is a valódi énjéért voltam oda, nem azért a külsőért, amit mindenkinek mutatott.

Szóval nem ez volt életem legjobb olvasmányélménye, és biztosan nem kerül a kedvencek közé, viszont egyszeri kikapcsolódásnak tökéletesen alkalmas. Elég humoros, van benne egy kis gondolkodni való, és tudunk kiért szurkolni. Akik szeretik a természetfeletti lényeket meg a jellemzően YA könyveket, azoknak bátran merem ajánlani, mert nem fognak csalódni.

Kedvenc karakter: Lend

Ami legjobban tetszett: Lend

Ami nem tetszett: Evie

Értékelés: 3,5/5

Molyos adatlap

Nyereményjáték

A turné elején azt ígértük, megismertetünk titeket a természetfeletti világgal. És mi aztán tartjuk a szavunkat - és nem csak azért, mert ismeritek az igazi nevünket!

A turné minden állomásán találtok egy kis leírást valamilyen természetfeletti lényről. A ti dolgotok csupán annyi, hogy a leírt jellemzők alapján kitaláljátok, milyen lényről is van szó! Amint ezzel megvagytok, írjátok be az egyes napi megfejtéseket a Rafflecopter dobozba, és már versenyben is vagytok a nyereményért!

(Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít, a nyertesek jelentkezését pedig a kiértesítéstől számított három napon belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)

A mai lény:

6-os szintű paranormális lények

Ismert faj, Ősi eredet, Más Evolúció, Fa szellem

Halhatatlanság: Amennyiben ezeket a lényeket élőknek tekintjük, úgy igen.

Szaporodás: Nincs szaporodási veszély

Megjelenés: Álcával általában gyönyörű nő, hosszú hajjal (hulduk esetében férfi), álca nélkül csinos arcát barnás-szürkés foltok borítják, háta üreges, mint egy öreg fa, és még farka is nőtt

Mítosz: Gyönyörű megjelenésüket felhasználva és csáberejüket használva csábítanak férfiakat és nőket a barlangjukba / földalatti otthonukba, ahol szeretőként, szolgaként, vagy még rosszabbként tartják őket. Néha az embereket elengedik, de megátkozzák őket az örökös vággyal, hogy visszatérjenek fogvatartójukhoz. Előfordulhat, hogy emberrel házasodnak, ekkor elveszítik farkukat, és maguk is emberré válnak (varázserejüket megtartva).

Bizonyított tények: Képtelenek hazudni. Gyakran keverednek emberekkel a szórakozás kedvéért. Képesek kommunikálni egy tál víz segítségével.

Veszélyek: Némely gonosz természetű, és könnyedén átverhet. Ha kedvesen bánnak vele, varázserejüket az emberek segítségére használják, ellenkező esetben… nos, érdemes menekülni. Legkönnyebben úgy bosszanthatóak fel, ha gúnyolódsz rajtuk vagy a farkukon. Leghatásosabb védekezés ellenük a vas és a só.

Az alábbi információk az eredeti hanganyag átiratából, a 15 éves Evelyntől származnak:

Ilyennel még én is csak egyszer találkoztam, és hősiesen bevallom, az állam a földön koppant. Sokmindent nem tudok a fajtájukról, de menők. Olyan Méregcsók (Poison Ivy) stílusuk van. Titkolózni viszont mesterien tudnak…

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

06/13 Könyvszeretet

06/14 Media Addict

06/15 Dreamworld

06/16 Always Love a Wild Book

06/17 Függővég

06/18 Nem harap a…

06/19 Deszy Könyvajánlója
06/20 Bibliotecha Fummie

Leigh Bardugo: Árnyék és csont (Grisa 1.)

Június 8-tól 17-ig a Blogturné Klub elsötétíti az eget, hogy bemutathassa Leigh Bardugo különleges könyvét, az Árnyék és Csontot. A tíz állomásos turné keretében megismerhetitek ezt az egyedülálló cár-punk könyvet ahol a gonosz és a jó személye egy cseppet sem egyértelmű.

A blogturné keretében megismerhetitek a Grisák világát és az egyedülálló világot, amelyet az orosz folklór ihletett.

Tartsatok velünk ezen a sötétbe burkolózó eseményen és kövessétek a turné állomásait, ahol egy kis munkával akár a tiétek lehet a három nyereménykönyv egyike is!

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 376 oldal

Fordító: Varga Csaba Béla

Rendeld meg!

Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek.

Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából… Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Éjúr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát.

A cári udvar fényűző forgatagában sokan Éjúr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.

Az egyik nagy szerelmem az észak. Elsősorban a finnek, de az egész skandináv térséget imádom, na meg persze Oroszországot. Nagyon szeretnék egyszer eljutni Moszkvába és Szentpétervárra. Alapvetően mindenféle kultúra érdekel, mégis van egy sorrend a fejemben, mert egyszerre mégsem lehet mindent, muszáj valahogy őket rendezni. Ugyan az oroszok nem állnak az első helyen, de a top5-ös listába mindenképpen bekerülnek, nem csak a gyönyörű épületeik miatt, vagy mert érdekes a nyelvük, hanem mert önmagában érdekesnek találom a kultúrát.

Nem sok könyvet olvastam eddig, ami Oroszországban játszódott volna, vagy lett volna bármilyen orosz vonatkozása. Egyértelműen ez tetszett a legjobban a könyvben. Imádtam minden egyes kis dolgot, ami ezzel kapcsolatban meg volt említve. Minden dolognak az orosz nevét, meg úgy magát a világot. Nem konkrétan Oroszországban járunk, hanem egy másik világban, Ravkában, ahol a Grisák mágiát használnak, az Árnyzónát pedig kerülni kell, mert egy út azon keresztül valószínűleg halálos kimenetelű lesz.

Nagyon szerettem, ahogy adagolta nekünk a történetet és vele együtt a világot. Lassan vezetett be minket, mégsem magyarázott, hanem hagyta, hogy mi jöjjünk rá, mi micsoda, és miért van úgy. Alina szemén keresztül látunk mindent, úgyhogy azért nem volt nehéz dolgunk. Ahol szükség volt, ott némi történelemmel segítette a megértést, de alapvetően nem kaptunk az elején egy ötven oldalas leírást mindent elmagyarázva, amiből egy szót sem értünk, hogy aztán úgyis a történetből jöjjünk rá mindenre. Bár ötven oldal azért nem jött volna össze belőle, ennyi minden nem volt idegen.

Szóval maga a világ nagyon tetszett, és a történet is jó volt. Kellően izgalmas, feszült és csavaros (mondjuk nem nekem, nem sok dolgon lepődtem meg, de ti meg fogtok, ha nem én vagytok). Jól van felépítve, a vége pedig igencsak sok akciót rejteget. Jaj, és úgy imádtam azokat a részeket, ahol Alina még csak tanul. Valamiért az ilyen részek mindig a kedvenceim mindenben, hát itt is, pedig nem volt túl hosszú.

Érdekes, hogy szerettem Alinát. Mármint azért nem fog a kedvenceim közé tartozni, oda csak nagyon kevés női főszereplőnek sikerült bejutni, de alapvetően nem tartom egy életképtelen embernek. Persze, naiv, és rendelkezik a fiatal lányok legtöbb tipikus tulajdonságával, de azért mégsem egy amőba. Tud harcolni, tanulni, okos, és azért ha későn is kapcsol, de legalább kapcsol, és nem olyan buta liba, aki csak nézi, mit csinál a pasi, és hagyja, hogy eltöröljék az akaraterejét.

Mindenki az egekig dicsőítette Éjurat, úgyhogy nagyon vártam, milyen lesz, mit fog mondani, mit csinál, de szerintem én vagyok az egyetlen, akit nem győzött meg. Egyszerűen nem szeretem. Lehetséges, hogy azért, mert már az elején sejtettem róla azt, ami később kiderült, de már egyszerűen a fellépésével voltak problémáim. Ahogy kihasználta a hatalmát, és ahogy Alinával bánt a kezdetektől, az nekem nem volt szimpatikus. Alina reakcióit sem találtam okénak. Egy bizonyos mértékig meg tudtam érteni, mert kaptunk rá magyarázatot, de még az én tűréshatárom is véges.

Ezzel szemben viszont méltatlanul kevés figyelem irányul Malra. Nem is szerepel túl sokat, de engem az a kevés is meggyőzött. Nagyon aranyos fiú, hatalmas szívvel, és egy tipikus fiús gondolkodásmóddal. Tűzbe menne a barátaiért, és ezt tisztelem benne. Nekem egyértelműen ő lett a kedvencem. Nagyon remélem, hogy a folytatásokban sokkal-sokkal többet fog szerepelni, mert neki kijár a sok oldal.

Ami Éjurat illeti… nos, nem írtam le végleg. Nagyon érdekel a története, a reakciói, a motivációi, és azt mondom, ha a következő részben jó indokokat kapunk, akkor akár még meg is szerethetem, de eddig nem lopta be magát a szívembe. Annyira nem, hogy őt szeretem a legkevésbé.

Összefoglalva: nagyon tetszett, akár szereted Oroszországot, akár nem, mindenképpen olvass bele a könyvbe, ha YA fantasy rajongó vagy. Nem fogsz csalódni. Én meg csak azért adok erre négy és fél csillagot, mert úgy érzem, a folytatások ennél még sokkal jobbak lesznek, és ha már most megadom a maximumot neki, akkor a következő köteteket hogyan fogom értékelni?

Kedvenc karakter: Mal

Ami legjobban tetszett: Spoilerek nélkül? Hú, az nehéz lesz. Mindenesetre a legtöbb Mal-Alina jelenetet nagyon szerettem.

Ami nem tetszett: kicsit kiszámítható volt nekem, és nagyon idegesített Éjúr és Alina kapcsolata

Értékelés: 4,5/5

Molyos adatlap

Ravkai ételek

Elle Jauffret író és szakács, könyvek inspirálta ételeket készít, és az Árnyék és csonthoz is készített kettőt.

Mézben sült fürj

„A feltálalt ételek meglepően ismerősnek tűntek. Keramzinban pontosan ilyesmit ettünk ünnepnapokon: édesborsóval kevert zabkását, mézben kisütött fajdot és friss fügét. Döbbenten tapasztaltam, milyen éhes vagyok. Még soha az életben nem ettem ilyen jó étvággyal. Csak a legnagyobb erőfeszítés árán tudtam visszatartani magamat attól, hogy tisztára nyaljam a tányéromat.”

(A fordításban fajd szerepel, de az eredeti recept szerint ez fürj, úgyhogy meghagytam annak.)

4 egész fürj

2 evőkanál és ¼ teáskanál extra szűz olívaolaj

2 evőkanál narancslé (legjobb a frissen facsart)

2 evőkanál méz

2 gerezd fokhagyma (zúzva)

4 ág kakukkfű (kb. 1,5 evőkanál)

Só és bors ízlés szerint

Melegítsd elő a sütőt 260 fokra. Finoman locsolj meg egy tepsit olívaolajjal (körülbelül ¼ teáskanállal), és helyezd bele a fürjeket mellükkel felfelé. Dörzsöld be őket egy evőkanál olívaolajjal és fűszerezd ízlés szerint (¼ teáskanál só, 1/8 teáskanál bors). Tedd félre.

Keverd össze a többi hozzávalót, majd a felével kend meg a fürjeket.

Sütőben süsd őket tíz percig, kend meg a maradék lével, és tedd vissza a sütőbe (másképp fordítva, hogy mindenhol jól megsüljön) még 10-15 percre (amíg aranybarna nem lesz vagy teljesen meg nem sül).

(A fürjeket vajas burgonyával és padlizsánkaviárral tálald.)

Bőség Heti mandulás torta

„Az árvaházban valósággal imádtuk a Bőség Hetét. Olyankor nem kellett sokat tanulni, mert segítettünk kitakarítani a házat, meg a szakácsok keze alá dolgoztunk a konyhában. Keramzov nagyherceg gondosan ügyelt rá, hogy pontosan ebben az időben érjen vissza a fővárosból. Minket, gyerekeket felültetett a dom kocsira, utána pedig bejártuk a birtokot, a sok tanyát. A nagyúr minden gazdánál megállt, ittak egy pohárka kvászt, süteményt meg édességet osztogatott. Ahogy a nagyherceg mellett ülve a boldogan ujjongó jobbágyoknak integettünk, szinte úgy éreztük, hogy magunk is a nemességhez tartozunk.”

1 csésze mandulapor (vagy mandulaliszt)

¼ csésze cukor

7 evőkanál vaj (lágy)

5 csepp narancs kivonat

1-2 lap leveles tészta

Keverd össze a mandulaport, a cukrot és a vajat, amíg egy tésztát nem kapsz.

Tegyél egy leveles tészta közepére (körülbelül 2 cm-es csíkban) a mandulás masszából. Hajtsd rá a tészta szélét a masszára, szorosan rakd össze. Fordítsd meg a tésztát (hogy a csík legyen alul), és hajlítsd meg kör alakban. A maradék tésztával díszítsd. Egész tojással kend meg a tetejét, hogy szép aranyszíne legyen.

Süsd 180 fokon 35 percig.

forrás

Nyereményjáték

Az eget és a posztjainkat is beárnyékolta az Éjúr! Keressétek a bejegyzésekben a holdat és tegyétek sorba a blogokat a Hold fázisai szerint. Kezdjétek az újholddal!

A sorba állításhoz segítségképpen használhatjátok a lenti táblázatot. A nyerési esélyetek növeléséhez nincsen más dolgotok, mint kitölteni a lenti rafflecopter dobozt a megfelelő sorrenddel. A helyes sorrendet jelző számsort vesszővel elválasztva gépeljétek be.

A nyeremény pedig nem más, mint három példány Leigh Bardugo - Árnyék és Csont könyvéből a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásából!

A nyereménykönyveket csak magyarországi címre tudjuk postázni!

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

Június 8 - Roni olvas

Június 9 - Dreamworld

Június 10 - MFKata gondolatai

Június 11 - Always Love a Wild Book

Június 12 - Kelly Lupi olvas

Június 13 - Deszy könyvajánlója

Június 14 - Szilvamag olvas

Június 15 - Bibliotecha Fummie

Június 16 - Nemharap a...

Június 17 - Könyvszeretet

Kami Garcia: Törhetetlen

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Kami Garcia Törhetetlen című regénye, a Légió sorozat első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Kennedy veszélyekkel- és szellemekkel teli kalandját!

2014. június 12-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: ? oldal

Fordító: Zelei Róbert

Rendeld meg!

Miután Kennedy Waters holtan találja édesanyját, fenekestül felfordul az egész élete. Az ideig meg sem fordul a fejében, hogy a világot valójában a sötét szellemvilág lényei irányítják. Erre akkor döbben rá, amikor egy ikerpár, Jared és Lukas Lockhart betörnek Kennedy szobájába, és elpusztítják azt a veszélyes szellemet, amelynek a lány megölése lett volna a feladata. A testvérektől tudja meg, hogy édesanyja egy titkos ősi szervezet, a Légió tagja volt, melynek célja és feladata a világ megvédelmezése egy bosszúszomjas démontól. És a szervezet öt tagját ugyanazon az estén gyilkolták meg.

Most Kennedynek kell átvennie anyja szerepét a Légióban, hogy fényt derítsen az igazságra, és hogy életben maradjon. Két másik Légió-tag, Csuhás és Alara segítségével a fiatalok azt a fegyvert keresik, amivel elpusztíthatják a démont. Útjuk során a démon általa irányított szellemekkel is felveszik a harcot.

A Supernatural a kedvenc sorozataim közé tartozik. Pont ezért voltam kíváncsi erre a könyvre. Szellemvadászat? Hozok egy kiló sót, egy doboz szöget és mehetünk. (Az más kérdés, hogy ha tényleg felmerülne ez a lehetőség, valószínűleg elemlámpával a takaróm alá bújnék, mintha az megvédhetne bármitől is.)

Szóval az alapsztori már megnyert magának. Szerettem a szellemeket, a történeteiket, a helyszíneket. Magát az egész alapötletet és a világot nem mondanám túl egyedinek, eleinte tényleg nagyon supernaturalos volt, de ez cseppet sem zavart, főleg, hogy imádom a korai évadokat. Komolyan, még a tesók is annyira Samet és Deant juttatták eszembe.

A házakat, helyszíneket, ahova ellátogattak, imádtam. Így olvasva nem rémültem meg, de biztos, hogy élőben nem merészkedtem volna a közelébe sem. Nagyon jók voltak a szellemek, elég hitelesnek találtam őket, és biztosan meg is ijedtem volna tőlük, ha ilyen téren nem lennék teljesen érzéketlen, de azért ennél én félelmetesebb dolgokhoz szoktam.

A szereplőket is bírtam. Főleg az ikreket, de őket a sorozatos hasonlóság miatt, mint mondtam. Jared egy az egyben Deanként jelent meg előttem, a testvére, Lukas pedig Samként. Alara pont az a típus, akivel együtt tudok érezni, és teljes mértékben megértettem, miért olyan durva. A helyében valószínűleg én is így viselkedtem volna. Az abszolút kedvencem viszont Csuhás volt (nem számítva Elvist, a macskát). Eleve szimpatizálok a műszaki zsenikkel, mert általában velük tudok szót érteni, közös témát találni. Nagyon tetszett a gondolkodásmódja, a története, ahogy beszélt, és amiket mondott. Kennedy helyében nem tipródnék az ikrek között, kérdés nélkül Csuhást választanám.

Na, és el is érkeztünk oda, ami engem igazán zavart ebben a könyvben: Kennedyhez. Nem mondom, hogy ő a legbutább főszereplő, akivel eddig találkoztam, de a top10-be simán bekerülne. Iszonyúan béna, Alara helyében már öt perc után kitettem volna a szűrét. Olyan dolgokra kérdez rá, ami másnak egyértelmű, nem hiszi el, amit kéne, de túl gyorsan megbízik mindenkiben (és ezzel kapcsolatban van is egy teóriám a folytatásra nézve). Néha csak úgy megütöttem volna. Arcon. Egy lapáttal.

A szerelmi szálat teljesen feleslegesnek éreztem. Nyilván kötelező elem a YA fantasyk világában (nem), de nem éreztem át. Igazából csak eszköz volt arra, hogy a fiúk még jobban fújjanak egymásra. Sosem értettem vagy tartottam hitelesnek az egy nap alatt kinövő szerelmeket, itt meg hirtelen mindkét srác halálosan szerelembe esik Kennedybe, amint meglátják.

Azt sem tudom eldönteni igazán, hogy ez most horror akart-e lenni, vagy sem. Ha az ijesztgetés volt a célja, nálam nem jött be. Filmen látva valószínűleg félnék, de így semmi ilyesmit nem váltott ki belőlem. Igazából nem tudom eldönteni, ez kinek a hibája (az íróé, az enyém vagy a fordítóé).

Összességében, ha valaki szereti a szellemvadászos történeteket, ebben nem fog csalódni. Szórakoztató regény, és gyorsan el lehet olvasni. Viszont muszáj figyelmeztetnem mindenkit, hogy függővéges. Nagyon szemét helyen van abbahagyva, és ha Kami véletlen idetalálna, üzenem neki, hogy embertelen, amit csinál. Ide a folytatást, de rögtön!

Kedvenc karakter: Csuhás

Ami legjobban tetszett: a szellemek

Ami nem tetszett: Kennedy és a szerelmi háromszög

Értékelés: 4/5

Molyos adatlap

Könyvtrailer

Nyereményjáték

Kami Garcia történetében jelentős szerepe van egy titkos társaságnak, a Légiónak. A Légió célja, hogy megvédelmezzék a világot a bosszúszomjas démonoktól, és az azok szolgálatában álló szellemektől.

Most meghívunk benneteket, gyertek, legyetek Ti is a Légió tagjai, és segítsetek a nyomozásban!

Minden blogon találtok egy kérdést, két válasszal. Kattintsatok az általatok helyesnek vélt válaszra, és jegyezzétek fel az alatta rejlő szót. Gyűjtsétek össze az összeset, majd rakjátok ki belőle az idézetet, amit keresünk.

De vigyázzatok! A Légió tagjai nem ismerik egymást, mindenki csak egyetlen társa nevét tudja, így az idézet szavai össze vannak keveredve. Nektek kell rájönnötök a helyes sorrendre.

Továbbá legyetek nagyon szemfülesek, mert a szellemek azon munkálkodnak, hogy eltérítsenek benneteket, és a rossz válaszok mögé is rejtettek el részleteket.

Feladat:

1. Kattintsatok arra a válaszra, ami szerintetek helyes, és jegyezzétek le a talált szót.

2. Rakjátok sorrendbe a szavakat, és a turné végén küldjétek el az idézetet. (Kis- és nagybetűket, írásjeleket nem jelöltük)

3. Hogy nyerési esélyeiteket növeljétek, minden nap beírhatjátok a rafflecopter megfelelő mezőjébe az aznapi kérdésre a választ. (A két megadott válasz valamelyikét!)
4. A kilencedik kérdésért látogassatok el a Blogturné Klub blogjára.

5. A kiadó csak magyarországi lakcímre postáz!

6. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem érkezik válasz, új nyertes(eke)t sorsolunk.

Nyomozásra fel!

Az életem fantasztikus volt. Jó állás, remek barátnő, aki szeretett. Én őt dettó. Aztán egy nap meggyilkoltak, de addig nem tudtam elhagyni az árnyékvilágot, míg Molly-t meg nem védtem legjobb barátomtól és a gyilkostól. Segítőm egy csökönyös spiritiszta volt. Melyik filmből származom?

1.) Árnyékvilág   vagy   2.) Ghost

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

06/12 Dreamworld

06/13 Bibliotheca Fummie

06/14 Nem harap a…

06/15 CBooks

06/16 MFKata gondolatai

06/17 Deszy Könyvajánlója

06/18 Könyvszeretet

06/19 Media Addict