Jay Kristoff: Stormdancer – Vihartáncos (A lótusz háborúja 1.)

Hosszú várakozás után a Könyvmolyképző Kiadó végre elhozza nektek az év egyik legnagyobb fekete bárányát.

A Stormdancer - Vihartáncos a regények közt is egy hibrid. Nem sorolható csupán egy kategóriába. Legyen nő vagy férfi, tinédzser vagy felnőtt, a tősgyökeres fantasy rajongóknak ajánljuk. Ennek a fantasy sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, disztopikus steampunk világot mutat be, feudális japán környezetbe ültetve.

Patrick Rothfuss, amerikai fantasy író fejezte ki a legjobban, amire mind gondoltunk:

"Mi ez? Azt mondod, írtál egy japán steampunk regényt, amiben vannak mitikus teremtmények, polgári engedetlenség és egy erős női főszereplő? Azt hiszem, miután kiejtetted a szádon azt, hogy 'japán steampunk'. mindenről lemaradtam. Ez volt az a két szó, amit már nagyon akartam hallani." - Patrick Rothfuss

A turné keretén belül 5 blog fog elkalauzolni titeket a Shima Birodalomba. Kétnaponta – ahogy azt már megszokhattátok – újabb blogger véleményét olvashatjátok Yukiko kalandjáról.

Még jobb hír? Betekintést nyerhettek a Vihartáncos világába, és a szerzőről is megtudhattok pár érdekességet.

Ami még ennél is jobb? A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából 3 példányt meg is nyerhettek a könyvből!

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 496 oldal

Fordító: Lánc Brigitta

Ennek a fantasy-sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, disztopikus steampunk világot mutat be, feudális japán környezetbe ültetve.

HALDOKLÓ FÖLD

A Shima Birodalom a környezeti összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.

A LEHETETLEN FELKUTATÁSA

A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt, mely félig sas, félig tigris. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.

TITKOLT ADOTTSÁG

Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal rendelkezik, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó, fennmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett mennydörgéstigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.

Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.

Vihartáncos kandzsi

Hát én nem tudom, mi történt a könyvekkel mostanában, de imádtam. Lehet, hogy túl sokat csalódtam a korábbi olvasmányaimban, és félve állok a regényekhez. Őszintén szólva, ettől se vártam, hogy ennyire jó lesz. Persze kecsegtető volt maga a téma meg a fülszöveg, de nem sok YA könyv volt az utóbbi időben, amire nyugodt szívvel rámondtam volna, hogy igen, ez még akár kedvenc is lehet. Nem vártam volna, hogy pont egy ausztrál író Japánban játszódó története fog ennyire elvarázsolni. Pedig nagyon hamar megtette.

Nekem is volt egy japán-időszakom tiniként, nagyon sok mangát olvastam, animét néztem, és igazából sajnálom, hogy ezekre manapság nincs időm, mert a mai napig szeretem a japán kultúrát és mindent, ami ehhez kapcsolódik. Ennek ellenére nem tudok japánul, úgyhogy előrelátóan a tárgymutatóval kezdtem az olvasást. Még így is sok volt benne az ismeretlen szó, mert ugye nem jegyeztem meg mindent, hátralapozgatni meg nem volt kedvem, úgyhogy inkább csak hagyatkoztam a szövegkörnyezetre, ami tökéletesen működött is.

Most élem a disztópia-lázamat, úgyhogy nem is kérdés, imádtam-e a világot. Egyrészt japán, másrészt steampunk, amit szintén nagyon szeretek, és még disztópia is. El lehet képzelni ennél jobb kombinációt? Én aligha tudok. Annyira kreatív és okos megoldások voltak a könyvben. Teljesen hihető volt a világ, ahogy felépítette, hogy a gépek tönkretették a földet, és minden romlásnak indult. Kedvencem a vörös színű ég és víz volt. Na és a mitikus teremtmények. Oda vagyok a mitikus dolgokért, szóval már ezzel levett a lábamról. És a java csak ezután következik.

Volt benne leírás. Egyrészt E/3-ban írt, aminek külön örültem, mert időnként már a hajamat tudom tépni az első személyű elbeszélésektől. Másrészt tényleg volt tájleírás. Ha nem is barokk körmondatok, de szépen bemutatott mindent, hasonlatokkal és metaforákkal dolgozott, nem csak odavetette, hogy „Az ég piros volt.”, és ezzel le is tudta a dolgot. Minden szerkezet pontos kinézetét és működését megismertük, a teremtmények, az épületek, a hangulatok leírása is megfelelő mennyiségű és minőségű volt. Annyira, hogy kicsit sírtam is az egyik résznél. Csak egy egészen kicsit. Most legszívesebben megölelném az írót, és nem csak ezért.

Az egyik kritikus pont nálam a főszereplő, főleg, ha tizenéves lány. Imádtam őt. Ez nem meglepő, mert okos, erős, tud harcolni, nem nyafog, és még csak az férfiak miatt sem vág le oldalas hisztiket. Azon viszont csodálkoztam, hogy egy felnőtt, ausztrál férfi ennyire hitelesen tud ábrázolni egy japán tizenhat éves lányt a gondolataival együtt. Le a kalappal előtte.

Buruu – az arashitora (mennydörgéstigris) – szintén kedvenc lett. Már ott sejtettem, hogy nem lesz egyszerű a levadászása, amikor elindultak érte, és igazából az események fordulata sem lepett meg túlságosan, de nem panaszkodom, mert szeretem az ilyen típusú történeteket. Nagy kedvencem, az Így neveld a sárkányod jutott róla eszembe. Valamint az sem elhanyagolható, hogy ő szolgáltatta a humort.

Ha mindenképpen valami negatívumot kellene mondanom, talán a cselekmény kiszámíthatóságát mondanám. Még ez is kicsit nehezen állná meg a helyét, mert ugyan sok olyan dolog történik, amire számítani lehet, de főleg a vége felé sok meglepetést tartogat nekünk még ez a könyv. Azért meg külön dicséret, hogy Kristoff fontos szereplőket is meg tud ölni. Sose voltam a happy endek híve, mert szerintem olyan az életben sem létezik, úgyhogy a könyvben se legyen minden csupa szép és jó. Hát ebben a könyvben aztán biztos nincs ilyen.

Nagy félelmem volt a szerelmi szál, mert mégiscsak ifjúsági a könyv meg lány a főszereplő, de nagyon sokáig elő sem jött ilyesmi. Nemhogy szerelmi háromszög, de még csak egy vonal sem volt. Később kaptunk némi románcot meg egy kis drámát ezzel kapcsolatban, de elhanyagolható a dolog. Ráadásul cseppet sem volt nyálas.

Tehát imádtam a könyvet, mindenkinek ajánlom. Fiúknak, lányoknak, időseknek, fiataloknak, japán-fanoknak, kezdő fantasy-rajongóknak, tényleg mindenkinek. Viszont akármennyire is ifjúsági (én mondjuk nem mondanám annak) és fiatal a főszereplő, vannak benne durva részek, szóval csak óvatosan.

És akkor most várhatok a következő részre.

Kedvenc karakter: Yukiko és Buruu

Ami legjobban tetszett: a világ, Buruu, a történet (na jó, az egész)

Ami nem tetszett: -

Értékelés: 5/5

Molyos adatlap

Húsz dolog, amit nem tudtál az íróról

Kitöltős interjú Jay Kristoff-fal

Az író válaszai zölddel vannak kiemelve.

1. Jay Kristoff vagyok, a Vihartáncos szerzője, nemzetközi milliárdos, playboy, emberbarát és részmunkaidős beteges hazudozó.

2. Zavarba ejtően öreg vagyok kutyaévekben számolva.

3. Nemrég fejeztem be Markus Zusak A könyvtolvaj című művét (nagyon jó volt).

4. Túl magas vagyok, hogy konfekció méretű farmert viseljek (ami szívás).

5. A középiskolában azt hittem, milyen király lesz majd, amikor nem leszek középiskolás többé.

6. Az agyam néha nem reagál, amikor próbálom kitölteni a kérdéseket.

7. Imádom, amikor az emberek azt mondják, sírtak a könyvemen.

8. Parla egy kicsit italiano.

9. Határidőm van a harmadik részre, ami fenyeget, mint egy nagy, félelmetes… fenyegető… dolog.

10. Hiszem, hogy a szerencse leginkább csak kemény munka nindzsa álruhában.

11. A mindenkori kedvenc könyvem a Where the Wild Things Are. (magyarra nem fordították le, de itt az adatlapja – a ford.)

12. A szándékos tudatlanság bosszant a legjobban.

13. Megpróbáltam okosan válaszolni erre a kérdésre, és csúnyán elbuktam, de a legjobb vagyok őő… Cheetos-ban?

14. Jobban szeretem a keserédes befejezéseket a happy endnél.

15. Az egyetlen ok, amiért használom az „elképzelhetetlen” szót az azért van, mert nem azt jelenti, amit gondolom, hogy jelent.

16. A Star Trek még mindig egész jó, de a Star Wars egy összehányt, fejetlen óriás, amit a földön lévő füstös lyukba vezet egy nadrágját a fején hordó őrült, aki meg akarja erőszakolni a gyerekkorom.

17. A csókolózást nehéz víz alatt csinálni.

18. Titokban azt kívánom, bár rock sztár lennék.

19. A rock sztárok élete valószínűleg úgyis túl van értékelve.

20. Köszönöm, hogy itt voltál velem, király voltál, és nagyon remélem, hogy élvezed a Vihartáncost!

forrás

Nyereményjáték

Minden blogon találtok 1-1 kérdést, három lehetséges jó válasszal, ami a könyv témájához vagy a szerzőhöz kapcsolódik. A helyes válaszokat a turné bejegyzésiben találjátok meg, de nem feltétlenül ugyan azon a blogon, ahol a kérdést feltették, tehát figyelmesen kövessétek végig az állomásokat!

Szabályok:

- Töltsétek ki helyesen az alábbi rafflecoptert! (MINDEN feladat kötelező!)

- Csak Magyarországi levelező címmel rendelkezők játszanak!

#5 Milyen mitikus teremtményt kell az udvari vadászoknak elfogniuk?

a.) Kitsune

b.) Sárkány

c.) Arashitora

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

04/07 - Kelly & Lupi olvas

04/09 - Nem harap a...

04/11 - Deszy könyvajánlója

04/13 - Függővég

04/15 - Bibliotheca Fummie