Bibliotheca Fummie: Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi

Becky Albertalli bemutatkozó regényével bebizonyítja, hogy egy ifjúsági regény akkor is lehet menő, ha nincs benne világpusztulás, mágia avagy vámpírok, mindössze egy ellenállhatatlanul jópofa srác, no meg sok-sok oreo.

Kiadó: Libri

Oldalszám: 324 oldal

Fordító: Weisz Böbe

Molyos adatlap

Sokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.

Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…

Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…

Becky Albertalli első regényének hősébe immár 13 országban szerelmesek a lányok, és hát mit tagadjuk, a fiúk is.

Nem is gondoltam, menyire szükségem van egy ilyen könyvre. Alapvetően érdekelnek azok a könyvek, amelyek az LMBT-vel foglalkoznak, legyen az egy romantikus YA vagy bármi más. Ennek úgy megtetszett a fülszövege, hogy azon nyomban jelentkeztem rá. Nem vártam, hogy ez lesz majd az a regény, ami mindent elmond erről a témáról, csak reméltem, hogy szórakoztató lesz, és ezt maradéktalanul meg is kaptam.

Éppen haladok a Tűzkirálynő vége felé (te jó ég, nagyon hosszú az a könyv), meg közben elolvastam a Rengeteget is, és egyik sem volt túl felemelő élmény (hiába meseszerű a Rengeteg, azért elég dark), szóval pont jól jött most valami nagyon cuki és aranyos. Elkezdtem az egyik reggel, és mire nagyjából másfél órával később beértem a munkahelyre (avagy éljen a budapesti közlekedés), már a történet felénél tartottam. Ami jó a könyvben, hogy gyorsan lehet vele haladni, és úgy olvasatja magát. Ez egyben a negatívuma is, mert túl gyorsan a végére értem. Gyakorlatilag még aznap befejeztem, és akkor feküdtem az ágyban, és arra gondoltam, hogy nekem ez kevés volt. Nem a történet, annak megvolt az íve, jól le volt zárva, de olvastam volna még. Akár Simon történetét, akár másét, de még meg akartam tartani azt a hangulatot.

Nem csak azért lehetett vele gyorsan haladni, mert elég nagybetűs volt, és minden második fejezetben e-mailek voltak, hanem mert nagyon érdekes volt. Alapból kíváncsi voltam Simon mindennapjaira, főleg a Blue-val való levélváltásaira, de mégiscsak az érdekelt legjobban, ki is lehet Blue. Elég sok tippem volt, és volt egy pont, amikor én is arra az emberre gyanakodtam, akire Simon, tőle teljesen függetlenül. De végül nem találtam el, viszont nekem az egész „ki lehet Blue” rejtély tök jól fenntartotta végig az érdeklődésem.

Igen, örültem a végének, mert aranyos volt, ahogy ezt el is vártam, és elég pozitív úgy a történet egésze. Tök jó lenne, ha mindenhol így reagálnának az ember szülei, ha a kisfiúk elé állna azzal: „meleg vagyok”, de ez sajnos nem egy tökéletes világ. Nem is rovom fel neki, hogy csöpögős volt és kicsit rózsaszín, ennek ez a lényege. Tök jó volt belemerülni a világába.

Simon a főszereplőnk, és egészen bírtam (már csak azért is, mert imádja a Harry Pottert). Megvannak a szokásos tinis dolgai, de hát ő még csak egy tini, aki épp kezdi felfedezni, milyen is a világ és szerelem, ezért nem tudtam rá haragudni. Aranyosan tud néha ábrándozni, és egész jó a zenei ízlése. Blue-t is szerettem az e-maileken keresztül, és az is tök jó volt, amikor végre megismertük, és kiderült, hogy élőben pont ugyanolyan. Meg magukat az e-mail váltásokat is imádtam, olyan érdekes dolgokat vetettek fel. Nem minden esetben, és előfordult, hogy viccel ütötték el a dolgot, amiért nem haragszom, de nagyon jó meglátása volt mindkét fiúnak.

Simon barátai furák. Igen, ebben a korban minden gyerek fura, ez tény. Mármint emberileg egyikükkel sincs bajom, még akkor sem, ha néha hoznak néhány hülye döntést (ez alól Simon sem kivétel), de rá kellett jönnöm, hogy annyira kinőttem már ebből a „ki szerelmes kibe, és nem barátkozom veled, mert ezt meg azt csináltad” tinidrámából. Egyáltalán nem tudom már átérezni.

Akit nem bírtam az Martin volt, aki először megzsarolta Simont. Egyértelmű volt, hogy őt nem fogom bírni. Látom mögötte az elkeseredett fiút, aki hülyét csinál magából, hogy népszerű legyen, és szociálisan nincs a helyzet magaslatán, még ha nem is így tűnik elsőre, de valahogy nem tudom sajnálni.

A könyv elejére az van írva: „Őszinte, időtlen és a végén tuti sírni fogsz.” Nem sírtam a végén, még csak nem is kerültem közel hozzá, ennél sokkal őszintébb is lehetne, és biztos, hogy nem időtlen. Viszont ez az a könyv, amit elő lehet venni, ha rossz kedve van az embernek, mert nagyon aranyos, és reményt ad, hogy nem csak rossz dolgok vannak a világban.

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Simon, Blue

Ami legjobban tetszett: az e-mailek

Ami nem tetszett:

Értékelés: 4/5

Playlist

Az írónő összeállított egy Playlistet a könyvhöz, aminek elég nagy jelentősége van, és ezekhez magyarázatot is fűzött. A dalokat itt meg tudjátok hallgatni összegyűjtve.

„Mindig is tudtam, hogy Simonnak erős véleménye van a zenéről. A saját megnyugtatására használja a zenét, hogy kapcsolatba lépjen a barátaival, és leírjon egy cuki srácot. Még az e-mail címe is a kedvenc Elliott Smith számára egy tisztelgés. Nagy volt a nyomás, hogy csináljak egy playlistet a történethez, és Simon igényes ízléséhez. Aztán eszembe jutott, hogy ezt a kettőt összerakom. Remélem, annyira fogjátok szeretni, mint én. (Legjobb csókolózás vagy Oreó evés közben hallgatni.)

Elliott Smith: Waltz #2

Nem is kérdéses, hogy a lista ékköve ez a szám. Ez Simon kedvenc száma a kedvenc előadójától (és ez a sor volt az e-mail címe ihletője: „I’m doing just fine hour to hour, note to note”).

Tegan and Sara: Closer

Simon nagy rajongója a Tegan and Sara-nak, és párszor hallgatja őket a könyvben. Szeretem ezt a számot és a klipjét, amiben mindenféle párok csókolóznak. Mi lehetne tökéletesebb Simonnak?

Belle and Sebastian: Funny Little Frog (God Help the Girl version)

Világéletemben imádtam ezt a számot, ráadásul a dal szövege is arról szól, miként esik valaki plátói szerelembe, ami egészen különleges Simon számára. Az eredeti Belle and Sebastian verzió is csodálatos.

Pink Floyd: Wish You Were Here

Simon szerint alapvetően a klasszikus rock az apáknak való, de a legjobb barátja, Nick nagy rajongó. Nick a könyv elején énekli ezt a számot egy Halloween partin.

Rilo Kiley: With Arms Outstretched

Leah, Simon barátja nagyon rajongója Rilo Kiley-nek, és még Simon is elismeri, hogy szívesen smárolna Jenny Lewiszal. Ez az egyik legnagyobb kedvencem. Számomra nagyon jól kifejezi a gimis barátságokat, a románc lehetőségeket és a tökéletes napokat.

Frank Ocean: Thinking About You

Az egyik kedvenc tinim pár éve ismertette meg velem Frank Oceant, és azóta teljesen rabja lettem. Ráadásul ő az első közkedvelt férfi hip-hop előadó, aki előhozakodott másságával, ezzel csak még inkább ott a helye a személyes hőseim között.

Sugjan Stevens: To Be Alone With You

Az egyik legfontosabb lecke, amit Simon megtanult: Sufjan Stevens nem az az előadó, akit a kocsidban üvöltethetsz. Ettől még nem lesz a dal kevésbé fantasztikus.

Taylor Swift: Shake it off

A Since U Been Gone óta a legjobb pop szám, ahogy én hívom. Nem is kérdés, hogy ez Abby, Simon barátjának kedvence. És persze ez lehet a legjobb üzenet, amit azok a kölykök küldenek az utálóiknak, akik csak magukat adják.

Ray Charles: You Don’t Know Me

Nincs ennél tökéletesebb szám, ami megfogalmazza a viszonzatlan szerelem fájdalmát és vágyát. Szeretem ezt a számot Simonnak, főleg mivel akárcsak Simon és én, Ray Charles is Georgiából származik.

The Cure: Just Like Heaven

Klasszikus. Egy elég menő lány banda a könyv végén feldolgozza ezt a számot.

Mark Owen: Makin’ Out (Pomplamoose Cover)

Simon nyilvánvalóan szeret minden számot, ami az egyik kedvenc tevékenysége után van elnevezve, és ez a feldolgozás hihetetlen. Hallgasd meg egy sötét szobában, és biztosan libabőrös leszel tőle. Teljesen Simonra és Blue-ra emlékeztet.

Otis Redding: Try a Little Tenderness

Egy nem gondolkodós szám. Ez a dal egy igen különleges, esős hétfőn kerül elő a könyv végén. Ha Simon és Blue választana közös számot, ez lenne az."

forrás

Nyereményjáték

Mostani játékunk egyben könyvajánlóként is szolgál, mivel minden állomáson egy-egy, magyar nyelven megjelent, LMBT témájú regény borítójának apró részletét találjátok. Ha ügyesen nyomoztok, akkor a turné végére nem csupán kilenc, olvasásra érdemes könyvet fedezhettek fel, hanem esélyetek nyílik megnyerni a Simon és a Homo sapiens-lobbi három példányának egyikét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)