Anthony Ryan: A tűzkirálynő (Hollóárnyék 3.)


Utoljára találkozunk Vaelinnel és az Egységes Királyság többi szereplőjével. A Hollóárnyék-trilógia befejező kötetét mutatjuk be nektek egy háromállomásos turné keretében. Most megtudhatjátok, mi lesz a sorsa azon szereplőknek, akiket már fiatalkorukban megszerettünk. A Fumax kiadó jóvoltából pedig meg is nyerhetitek A tűzkirálynő egy példányát.

Kiadó: Fumax
Oldalszám: 762 oldal
Fordító: Matolcsy Kálmán

„A Szövetséges ősidők óta köztünk jár és építi birodalmát. Nem egy embert kell legyőznünk. Hanem egy legendát.”
A mindig harcra kész Lyrna királynőnek Alltor véres ostroma után össze kell gyűjtenie csapatait, hogy visszafoglalja a fővárost a volári megszállóktól, és kivívja az Egységes Királyság függetlenségét. Céljai érdekében kénytelen a Hetedik Renddel szövetkezni: olyan férfiakkal és nőkkel, akiknek szörnyű ereje a Sötétség rémisztő hatalmától ered.
Vaelin Al Sorna ismét a legfőbb hadúr szerepében találja magát, és felismeri, hogy csak a voláriak titokzatos Szövetségesének leleplezésével fordíthatja meg a háború menetét. Ehhez pedig mélyen be kell hatolnia a jégpáncélba zárt északi földekre, hogy rátaláljon valakire, akit szinte lehetetlen legyőzni, hiszen halhatatlan. Ráadásul mindezt immár a vér énekének segédlete nélkül, amely baljósan hallgat…
„Ryan mindent hoz,ami csak jó a fantasyben: sötét történet, ősi mágia, kegyetlen összeesküvések, kérdéses hűség és vér. Patakokban.” – Publishers Weekly


Annak ellenére, hogy Anthony Ryannel kicsit megszenvedtem A várúrt olvasva, nem adtam fel, mert még mindig imádom. Az én kedvenc fantasy íróim között ott van, mert hiába ír iszonyúan (tényleg iszonyúan) hosszan, A vér énekét még mindig imádom, még mindig zseniálisak a karakterei, még mindig imádom a világát, és attól, hogy a trilógia második része vontatott volt, nem lesz kevesebb a szememben. Nagyon vártam A tűzkirálynőt, végre lezáródik a sorozat, megtudjuk, mi lesz az Egységes Királyságban, mi történik Vaelinnel, Lyrnával, Revával, csak hogy a kedvenceimet említsem. Aztán megláttam a borítót, és fél óráig folyt a nyálam a monitor előtt. Alig vártam, hogy végre megjelenjen, és amikor a kezembe kaptam, rögtön el is kezdtem.
Ami nagy hiba volt tekintetbe véve, hogy tavaly nyáron olvastam A várurat, és nem igazán emlékeztem már rá, mi volt benne. Mármint annyira nem, hogy amikor elkezdtem A tűzkirálynőt, akkor kellett rájönnöm, hogy fontos, eseményfordító jelenetek estek ki. Bezzeg az megmaradt, hogy sokáig csak mentek. Ezen túl már igazán nem volt nagy szám, hogy a karakterek egy részére is azt hittem, hogy tök újak, amikor rá kellett jönnöm, hogy igazából már korábban szerepeltek, csak valahogy ez is kimaradt.
Szóval az első körülbelül százötven oldal nekem abból állt, hogy próbáltam visszarázódni a világba és visszaemlékezni, ki kicsoda és mi történt vele, de amikor ez megtörtént, élvezni kezdtem a könyvet. Részben úgy jártam, mint a második rész esetében. Nem mindig volt izgalmas, és azért a legtöbb fejezetnél nem rágtam le a körmöm, de mindig volt valaki, akinek éppen érdekes volt a szála. Akkor csak ahhoz kellett erőt gyűjtenem, hogy átjussak az unalmas részeken.

Lyrnát például még mindig nagyon szeretem. Manapság már nem ritka az erős női főszereplő egy high fantasyban, de azért még mindig nem ez a legjellemzőbb dolog a műfajra. Lyrna a kezdetektől az egyik kedvenc szereplőm a sorozatban, és szerettem látni, hogy az elvei és a gondolkodásmódja nem változott nagyon annak ellenére, hogy ő közben lányból királynő lett.
Reva A várúrban csatlakozott, és annak ellenére, hogy ott még csak egy kislány volt, valamiért hamar megszerettem. Itt már egy felnőtt nő, eltűnt róla a gyermeki naivitás, az a kislányos báj, ami egy kicsit Arya Starkra emlékeztetett, és ezért már nem is tudtam úgy rajongani érte. Nem utáltam meg vagy ilyesmi, pusztán nem érdekelt már annyira, mint korábban. Az ő részeit a könyv elején és a könyv végén szerettem, és hát tulajdonképpen számára ezek is voltak érdekesek. Itt már érződik rajta, hogy még fiatalon találkozott Vaelinnel, és ez hatással volt rá.
Az elején egészen meglepődtem, amikor Frentisszel találkoztam, mert úgy emlékeztem, meghalt A várúrban, és tényleg meg is halt, csak nem minden halál jelenti a véget. A könyv egyik nagy hibája, hogy vissza lett hozva Frentis. A nagy történet szempontjából volt értelme az ő szálának, de annyira untam. Voltak érdekes fejezetei, de a legtöbb egyszerűen nem érdekelt. Simán ki lehetett volna hagyni a könyvből.
A korábbi nagy kedvencem, Vaelin továbbra is nagyon menő és továbbra is szeretem, de néha agyoncsapkodtam volna valami nehéz és kemény tárggyal. Neki sem tett jót a látogatása az Innentúlban, elvesztette a Vér énekét, úgyhogy az ideje felében ezen sír. Persze, ez nyilván olyasmi lehet, mintha levágnák az egyik karod, de azért ez még nem a világ vége, lehet mással is kompenzálni. Viszont a történet közepén ő vitte az érdekes szálat, imádtam, amikor Jégháton barangoltak, egy csomó mondát hallottunk, és iszonyú érdekesek az ottani emberek.

A végére persze mindegyik szál összeért, le lett zárva a sorozat, bár ebben a világban még nagyon sok történet rejtőzik, és szívesen elolvasnám mindet. És tetszett a lezárás, sikerült olyanra írni, hogy az méltó legyen a sorozathoz.
Csatajelenetből nem kevés van, és nem mondom, hogy mindet élveztem, de az biztos, hogy lehetett rajtuk izgulni. A világépítés mellett ez az, ami nagyon megy Ryannek, és ki is használja rendesen. Ebből következik, hogy vér is folyik rendesen, és ezt nem fél megmutatni nekünk.
Viszont a könyv nagy hibája, hogy hosszú. Mármint úgy értem, hogy iszonyatosan hosszú. Vagy három másik könyvet is közbeiktattam, mert túl tömény, és képtelenség egyszerre letolni. Simán lehetett volna belőle vágni, és már A várúrral is voltak problémáim ebből, de itt aztán végképp.
Összességében jobban tetszett, mint a második rész, de a trilógiából az első marad a kedvencem. Amúgy a fantasy írókat karakterszámra fizetik?


Kedvenc karakter: Vaelin, Lyrna
Ami legjobban tetszett: a világ
Ami nem tetszett: hogy iszonyatosan hosszú
Értékelés: 4/5

Nyereményjáték

Hőseink az Egységes Királyság mellett több fontos helyen is megfordulnak, hiszen átszelik az óceánt, hogy eljussanak a Volári Birodalomba. Nektek az lesz a feladatotok, hogy a leírások és a térképek segítségével kitaláljátok, melyik városban fordultak meg a szereplők. A térképeket itt találjátok.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A könyv egyik legfontosabb helyszíne, Elverah császárnő, a Volári Birodalom uralkodójának székhelye.

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:
05. 23. Bibliotheca Fummie
05. 25. Függővég

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése