Elizabeth Bear: Szellemek hegyei (Végtelen Ég 1.)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas birodalom, ahol minden éjjel száz hold kelt fel. Ez a világ elmúlt, és már csak néhány hold maradt. A Blogturné Klub bloggerei összefogtak, hogy elkísérjék útján az egyik utolsó megmaradt vaskarikás holdat, Temurt.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: ??? oldal

Fordító: Farkas János

Molyos adatlap

Valaha száz hold kelt minden éjjel Éjanyánkkal szerte a Végtelen Égen. Valaha száz fia és unokája volt a Nagy Khagannak, a sztyeppék urának, kinek birodalma a világ egyik szélétől a másikig ért. Mára viszályok szította lángokba borult a birodalom és Temur vasholdja világít már csak maroknyi társával a Végtelen Égen.

Temur visszatért a csatamezőről, ahol magára hagyták, hogy meghaljon. Szerte körülötte testvérei és rokonai elesett serege hevert, akik egymással harcoltak a Khaganátus uralmáért. Temur a vér szerinti jogos örököse nagyapja trónjának, de nem ő a legerősebb trónkövetelő. A száműzetésbe vonulás jelenti az egyetlen reményt, hogy megmeneküljön kegyetlen unokatestvérétől.

Samarkar, a hajdani hercegnő Tsarepheth varázslói Fellegvárának ezer lépcsőfokát hágja meg. Ő volt a Rasan Birodalom örököse, amíg az apja fiút nem nemzett egy új asszonynak. Ekkor elküldték feleségül Song hercegnek, de házasságuk véres háborúba torkollott. Most lemondott minden világi hatalmáról, és a mágusok varázserejét kutatja.

Ők ketten szövetkeznek a titkos szekta ellen, mely oly gondosan uszította egymásnak és taszította háborúba a Celadon-tengely birodalmait fortéllyal, megtévesztéssel és varázslattal.

Fogalmam sincs a mongol kultúráról, de még mindig a high fantasy az egyik kedvenc műfajom, meg a fülszöveg alapján jónak tűnt (akármennyire is nem szabad hinni a fülszövegeknek), szóval alig vártam, hogy belevágjak.

Aztán elkezdtem, és olvastam, és nem történt semmi, és folytattam, és még mindig nem történt semmi, és hiába szeretem a világfelépítést meg a tájleírásokat olvasni, a könyv harmadánál azért ez kezdett kicsit unalmas lenni. És mikor már majdnem ott jártam, hogy halálra unom magam, beindult a történet. Ahogy ez lenni szokott, semmit nem értettem az elején, és fogalmam sem volt, hogy a történetszálak hogy fognak majd összefüggeni, de amikor végre találkoztak, alig bírtam letenni a könyvet. Na jó, kivéve azokat a részeket, amik megint ellaposodtak, de onnantól kezdve nem volt olyan, hogy untam volna, mert végre sikerült annyira belemerülnöm a történetbe és a világba, hogy lefoglaljon.

High fantasynál ugye fontos elem a világ, és ez jól kidolgozottnak tűnik elsőre, annyira, hogy egy csomó mindent még így sem értettem, bár azért sikerült a fontos dolgokat átlátnom… azt hiszem. Nem tudom, hogy mennyire van benne a mongol kultúra, vagy mennyire hiteles, mert szégyen vagy sem, tényleg semmit nem tudok erről. Tetszettek a szellemek, a varázslás része meg a különleges lények is.

A karakterek jól kidolgozottak és kellően árnyaltak. Lassan ismerjük meg őket, és még akkor is tudnak meglepetéssel szolgálni, amikor már azt hisszük, mindent tudunk róla. Temur talán egy ártatlan kisfiúnak tűnik, de egy igazi harcos veszett el benne, és biztos nem félnék, ha ott lenne mellettem. Szamarkar meg néha kicsit fiatalnak tűnt nekem, annak ellenére, hogy elmondták, túl idősen lett varázsló, de ez biztos azért, mert még csak akkor tanult, máskor viszont bölcs volt és érett. Ők voltak a könyv főszereplői, de egyikükre se mondanám, hogy igazán megkedveltem őket. Nem is utáltam azért, és persze szurkoltam nekik a nehéz helyzetekben, de azért valahogy nem izgultam értük, mint máskor szoktam ilyen helyzetekben.

A történet elég lassú, úgyhogy aki a pörgős, cselekménydús könyveket szereti, annak ez nem fog tetszeni, viszont remekül bevezet minket a világba. Több vallást is megismerhetünk, nekem Temuré tetszett legjobban a holdakkal és a Végtelen Éggel.

Az érdekes, hogy a könyv jól meg van írva, fel van építve és ki van dolgozva, mégsem voltam oda érte, ahogy vártam. Nem tudnék olyat mondani benne, ami kifejezetten nem tetszett volna, mégsem mondhatom, hogy imádtam. Elvoltam vele, lekötött, és érdekelt, de ennél nem több. Lehetséges, hogy ez azért van, mert egyáltalán nem vagyok ismerős ebben a kultúrában, vagy mert idő kellett, míg belerázódtam, az sem lehetetlen, hogy néha nagyon történelminek éreztem, és elvesztem a sok leírásban. Nem tudnám igazán jól leírni, mi nem volt jó, de nekem ez így sok volt. Túl tömény.

Ennek ellenére a high fantasy szerelmeseinek bátran ajánlom, aki szereti a lassú cselekményt, a kidolgozott világot, a mágiát, szellemeket, annak tetszeni fog.

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Temur, Szamarkar

Ami legjobban tetszett: a világ és a kultúra

Ami nem tetszett: az eleje

Értékelés: 3,5/5

Elizabeth Bear

„Ugyanaznap születtem, mint Zsákos Frodó és Zsákos Bilbó, csak egy másik évben [1971. szeptember 22-én – a ford.] (csak remélni tudom, hogy ez előjele annak, hogy egyszer én is 111 éves leszek), de mivel a szüleim hippik voltak, majdnem Tuk Peregrin után neveztek el. New Englandben éltem egész életemben, leszámítva azt a hét évet Tündérországban, vagy talán Las Vegasban (tényleg nem annyira különbözőek), és most Massachusettsben élek. Gyámságom alatt van két nagyon fiatal, fantasztikus férfi, Sunil és Naveen, akiktől állandóan új dolgokat tanulok.

Lakóhelyem - ami egy huzatos viktoriánus lakás – egy hatalmas, vicces kutyával osztom meg (aki egy Brie-i juhászkutya). Szörnyű, de lelkes gitáros vagyok, egész jó, és még annál is lelkesebb szakás, és hobbi-hajléktalan. Kirándulok, futok, jógázom, íjászkodom, kajakozom és sziklát mászok (kötelekkel, de remélem egyszer megtanulok hagyományosan is).

Számos fantasy és sci-fi regény és novella szerzője vagyok, és olyan szerencsés is, hogy egy jó adag elismerést kaptam ezekért, beleértve két Hugo-díjat, egy John W. Campbell-díjat Legjobb Új Író kategóriában (2005), egy Sturgeon-díjat, egy Locus-díjat, egy Asimov’s Reader’s Choice-díjat, egy Spectrum-díjat, és egy elismerő oklevelet a Philip K. Dick-díjért. Valamint jelöltek a World Fantasy-díjra, a British Science Fiction-díjra, a Lambda-díjra, a Romantic Times Reader’s Choice-díjra, és számos másikra.

A munkáimat lefordították már többek között japánra, olaszra, spanyolra, csehre, oroszra, lengyelre, portugálra, és más nyelvekre is.

Szeretek műhelytitkokat megosztani, és tanítottam már a Clarionon, a WisCon Writer’s Respite-en és az Odyssey-n. Rendszeresen tanítok a Viable Paradise-on.

A párom egy wisconsini fantasy író. Nem, nem az.

Sok időt töltök el repülőkön.”

forrás

Nyereményjáték

A Szellemek hegyei egy nagyon is valóságosnak tűnő helyszínen játszódik. Ezért úgy gondoltuk, keltsük életre a Krími Tatár Kánság egyes kánjait. Az öt blogbejegyzésben elrejtettük egy-egy kán nevét, nektek pedig az lenne a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik kán bujkál az egyes blogokon. Segítségként megadjuk a nálunk lévő kán felmenőjének nevét.

Aki minden állomás kánját megtalálja, eséllyel indul a három darab Szellemek hegyei könyvnyeremény egyikéért.

Figyelem! A Kiadó csak Magyarország területére postáz, valamint a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy jelentkezzen az értesítő e-mailre, egyéb esetben új nyertest sorsolunk!

A mai kán…

I. Menli Giráj fia

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

04/14. Insane Life

04/15. Always Love a Wild Book

04/16. Bibliotheca Fummie

04/17. Könyvszeretet

04/18. Vendégblogger