Debra Driza: Renegát (Mila 2.0 2.)


Újabb turnéra indulunk kedvenc androidunkkal, Milával. Ki is Mila valójában? Hogyan és miért alkották meg? Ki áll az ő oldalán és ki van ellene? Rengeteg kérdésre kell választ kapnia főszereplőnknek, és mi elindulunk vele, hogy felkutassuk őket.
Nektek ennél egyszerűbb feladatotok lesz a nyereményjátékban. Csak egy kérdésre várunk választ: Tema Hunter vagy Team Lucas?

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 392 oldal
Fordító: Fazekas Sándor

Anyja halála után senki sem maradt, akiben Mila bízhatna, kivéve egy fiút, akit azonban alig ismer. Hunter Lowe az egyetlen ember, akitől segítséget kérhet, és akinek ő igazán fontos.
A srácnak azonban fogalma sincs róla, hogy ki – vagy mi – is Mila valójában. A lány nem képes felfedni a titkát előtte, mert nem akarja elveszíteni az utolsó kapcsolatát is a hétköznapi léttel. Hunter mit sem sejtve csatlakozik hozzá, amikor Mila fel akarja kutatni Richard Gradyt, akiről úgy gondolja, tudhat valamit bonyolult múltjáról.
Az igazság felé vezető út veszélyesebb, mint eddig bármikor. Nem csak Holland tábornok, a Vita Obscura is Mila hollétét kutatja, így a lánynak újonnan felfedezett android képességeire kell hagyatkoznia, hogy megvédje magát és Huntert a fenyegető veszélytől. Ám azzal, hogy elfogadja lénye gépi mivoltát, saját emberi valóját kérdőjelezi meg – valamint Hunter igazi indítékait.
A fiúét, akibe reménytelenül szerelmes.
A Mila 2.0 sodró lendületű és lebilincselő második része az utolsó betűig izgalomban tartja az olvasót.



Mi? Nem, nem, nem, nem, nem. Itt nem lehet vége, ezt nem csinálhatják velem, ez emberkínzás! – ez volt az első, ami végigfutott az agyamon, amikor elolvastam az utolsó oldalt is. Én sok függővéggel találkoztam, elég könyvön (és sorozaton) vagyok túl ahhoz, hogy tudjam ezt kezelni. De vannak azok az esetek, amikor olyan kegyetlen módon, akkora dózisban kapom, hogy kiborul a bili. Debra Driza regénye pont ilyen. Az első rész után nem számítottam erre. Mielőtt azonban nagyon beleélném magam a nagy kifakadásba, veszek egy nagy levegőt… és beszélek a könyvről.
Azért szerettem az első részt, mert annak ellenére, hogy YA, és van benne szerelmi szál, tudott újat mutatni. Abban a kötetben még csak nem is jöttek elő annyira az unalomig ismételt elemek, mert az egész azzal volt tele, hogy menekültek Holland elől, aki szét akarta szedni Milát. Mindenesetre a kötetnek sikerült elkapnia, úgyhogy vártam a folytatást. Ó, bár vártam volna még… (de ennek még mindig nincs itt az ideje). És most figyelmeztetek minden kedves ide tévedőt, hogy aki még nem olvasta az első részt, az gyorsan nyomja meg a kis piros x-et a jobb felső sarokban, mert mindent el fogok belőle spoilerezni. Köszönöm a figyelmet!

Az írónő
Tehát ott tartottunk, hogy Mila anyukája meghalt (mit mondtam a spoilerekről? vessetek magatokra), a lány meg épp a tengerparton múlatja az időt Hunterrel. Na jó, nem is annyira múlatja, csak kétségbeesésében nem tudott hirtelen kihez fordulni. Együtt szelik át az országot, hogy megtaláljanak egy embert, aki segíthet Milának. Persze a Mila nem akarja elmondani Hunternek az igazságot (miért is akarná, én sem akarnám), és a mindenféle kitalált hazugságból később jó nagy bonyodalom lesz.
Ez kicsit ironikus lesz, de pont azért szerettem Milát ebben a részben, amiért általában a női főszereplőket utálni szoktam ebben a műfajban. Pasidráma! Jó, azt elismerem, hogy az írónőnek csak egy icipicit kellett megerőltetnie magát, nem kellett sokkal bonyolultabban írnia, mint egy egyszerű romantikus sztori nyálas részéről lenne szó, de teljesen beleéltem magam abba, hogy Mila most egy olyan android, aki sokáig hitte magáról azt, hogy ember, és épphogy hozzászokott a tényhez, hogy ő egy robot, de még mindig emberként érez. Szerintem ez zseniális. Viszont az érdekes, én hogy reagáltam Mila gondolataira. Azt hiszem, túl sok hasonló könyvet olvastam, és ez lehet a probléma gyökere. Mila az elején csak élvezi, hogy Hunter vele van, és bár tudja, hogy el kell majd válniuk a fiú biztonsága érdekében, nem gyanakszik rá. Én minden egyes kis rezdülése mögött valamit sejtettem, biztos, hogy a rosszfiúkhoz tartozik, minden túlságosan összefügg, mindig ez szokott lenni, tuti, kiderül róla. Aztán meg valami miatt Mila elkezdett rá gyanakodni, én akkor meg már túl egyértelműnek találtam, és utána nem is gyanúsítottam. Aztán Mila próbálta magát meggyőzni, hogy nem igaz, akkor újra gyanakodtam. Nevezzetek hülyének, de komolyan, az ilyen jellegű sztorikban mindig kiderül a helyes srácról, hogy nem az, akinek gondoltuk, ezért vagyok így bekötve.
Hunter jó srác. Azon felül, hogy a könyv felében túl gyanús volt, a másik felében meg túl naiv, nagyon aranyos, okos, ráadásul imádja a mangákat és a béna tévésorozatokat. Most komolyan, hogy lehetne ez a pasi nem cuki? De mégsem ő A pasi számomra ebben a sorozatban.
Lucas, a kocka fiú legyőzi. A kockák mindig győznek. Lucas ebben a részben fájdalmasan keveset szerepelt, de van egy olyan gyanúm, hogy a folytatásban ő lesz többet. Már az első részben is nagyon megkedveltem, és alig vártam, hogy újra feltűnjön, és azért hiába olyan kegyetlen a vége, mégis ott van Lucas, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Hogy a cselekményről is ejtsek pár szót: lerágtam a körmöm. Ha kivesszük a nyálat meg Mila agybajait (ami egyébként, mint mondtam, nem is idegesített), akkor egy iszonyú pörgős, akciódús kötetet kapunk, tele néha kiszámítható, de azért meglepő fordulatokkal. Legjobban az utolsó negyedét élveztem, amikor majdnem el is tört a mécses, de azért mégsem, és nagyon kreatívra sikerült.
Attól függetlenül, hogy ebben a kötetben több szerepet kap a romantika, nem tetszett kevésbé. Sőt, talán egy kicsit jobban is, és rengeteg elvarratlan szál van még, amire kíváncsi vagyok. NEM IS BESZÉLVE A VÉGÉRŐL! Elnézést, hogy kiabálok, de MI VOLT EZ? Mi… hogy… hogy gondolhatja az írónő, hogy egy ilyen nagyon-nagyon nem befejezett jelenettel hagyja abba a könyvet? Milyen univerzumban tekinthető ez elfogadhatónak? És úgy gondolja, hogy ez így teljesen rendben van, ezek után várjak még vagy egy évet a folytatásra? Uwááá, nagyon dühös vagyok.
Most, hogy ezt kiadtam magamból, összegzem: nagyon tetszett ez a rész, és most azonnal kérem a folytatást. Akinek tetszett az első rész, az kurvára ne olvassa el a másodikat, amíg ki nem jön a harmadik, mert meg fog halni. Én szóltam.


Kedvenc karakter: Mila, Lucas
Ami legjobban tetszett: Mila android-ember küzdelmei és az utolsó negyed
Ami nem tetszett: a függővég és néha Mila is az idegeimre tudott menni
Értékelés: 4,5/5

Lucas Webb

Lucas egy fiatal srác, aki Hollandnak dolgozik, de mielőtt elítélnétek őt azért, mert a gonosz oldalon áll, hadd mondjam el, hogy Lucas jó fiú. Vörösesszőke haja van, ami általában kócos, és aranybarna szeme mohazöld és kék cirmokkal. A Massachusetts Technológiai Intézettől került a katonai bázisra, és éppen a kutatóévét tölti a helyen, ezért is lehet, hogy olyan fiatalon került be. Amikor találkozik Milával, a feladata az, hogy felügyelje a próbákat és ellenőrizze a javításokat. Szóval Lucas kocka, ahogy már mondtam, és nagyon ért a gépekhez, ezért Milához is. Lenyűgözi a technika, és habár Mila szemszögéből látunk mindent, tudni lehet Lucasról, hogy először csak tudomány miatt érdekli a lány, de miután megismerkednek, rájön, hogy Mila valójában pont olyan, mint akármelyik tizenhat éves lány. Ezért is segít aztán neki.

Ha esetleg ez még nem nyűgözött volna le benneteket, elárulom, Mila hogyan látta őt első alkalommal:
„Ehelyett egy másik fiatalember jelent meg a nyílásban: gyűrött fehér ingben, lazára kötött nyakkendőben, szürke nadrágban, melynek bal szárán lógott a hajtóka. A srác a megfigyelőablakból.
Lucas Webb.”

„Lucas zsebre dugott kézzel megállt az ajtónyílásban. Maga volt a megtestesült nyugalom. Ez a látszat azonban összetört, amikor az ajtó csukódni kezdett, és megütötte a karját, mire meglepetésében megeresztett egy káromkodást, majd bebotorkált a szobába.
Megengedtem magamnak egy kárörvendő kis mosolyt, viszonzásképpen a korábbi viselkedéséért.
A vér az arcába szökött, és megfestette egyébként sápadt bőrét, ami arra utalt, hogy zavarban van, de állta a tekintetemet. Sőt, elindult felém. A homlokán töprengő ráncok jelentek meg, mintha egy talányos feladvány lennék.
Nem úgy járt, mint egy katona. Mindig a jobb lábára nehezedett, a balt pedig húzta. A bakancsa is más volt, mint a többieké, vastagabb talpú, és a balon egy kicsit billegett, mintha egyenetlen felületre érkezne. Ezek alapján nehezen tudtam elképzelni, hogy katona. Túl sem élt volna egy alapkiképzést.
Mégis itt volt, és ő felügyelte a próbákat. Számomra ez volt a lényeg.”

„Jól megnéztem magamnak, miközben furcsa járásával az ajtóhoz vezetett. Magas volt – száznyolcvanöt centi –, langaléta alkat, teljesen más testfelépítésű, mint a jókötésű katonák, akiket láttam.”


Nyereményjáték

Ahogy már a bevezetőben is olvashattátok, ezúttal egy nagyon egyszerű játékkal készültünk.
Valójában egy rövid közvélemény-kutatás a játék. Egyetlen kérdésre várjuk a választ: Team Lucas vagy Team Hunter? Ti melyik srácot látnátok szívesebben Mila oldalán?
Hogy segítsünk kicsit a választásban, az állomásokon rövid leírást is találtok a két versenyzőről!
A végén az eredményt is eláruljuk! Egy szerencsés szavazó pedig egy Renegát példánnyal lesz gazdagabb.
Fontos! További pontokat szerezhettek Facebook oldalaink meglátogatásával, de a két fiú között választani kötelező!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesek jelentkezését az értesítő e-mail utána 72 órában várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway


A turné további állomásai:
04.30. - Bibliotheca Fummie

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése