Gondolkodtál már
azon, vajon léteznek-e párhuzamos univerzumok, és benne számtalan hasonmásod?
Everett Singh sem tette, míg nem tudta meg, hogy szinte végtelen számú világ
létezik…
Ha szereted az
intelligens ifjúsági regényeket, a kalandokat és a steampunk világát, akkor
mindenképp meg kell ismerkedj a Síkvándorral! Mi is ezt tesszük november 19-e
és november 23-a között, amelyben a véleményünk mellett sok más extrával is
igyekszünk meghozni a regényhez a kedveteket! 3 szerencsés olvasónk pedig könyvet
is nyerhet a GABO Kiadó jóvoltából.
Kiadó: GABO
Oldalszám: 336
oldal
Fordító: Sziklai
István
NEM CSAK EGYETLEN VAN BELŐLED, HANEM
SZÁMTALAN.
Mind részei vagyunk az univerzumok
sokaságának a párhuzamos dimenziókban – és Everett Singh apja éppen most
találta meg az odavezető utat. Csakhogy elrabolták, és most úgy tűnik, mintha
Everett édesapja soha nem is létezett volna. Egyetlen nyom bukkan fel, amelyet
fia követhet, egy titokzatos program: az Infundibulum – egy térkép, és nemcsak
a Tíz Ismert Világ térképe, hanem az egész multiverzumé.
Persze léteznek olyanok is, akik nagyon
szeretnék rátenni a kezüket. Ahhoz, hogy Everett épségben megőrizze, és
megmentse édesapját, szüksége lesz barátokra: Anastasia Sixsmyth kapitányra,
annak fogadott lányára, Senre és az Örökkévaló léghajó legénységére.
Már a fülszöveg
felkeltette a figyelmem. Nem mondanám magam túl jártasnak a sci-fi műfajában,
de maga párhuzamos témák dimenziója nagyon érdekel. Érdekes belegondolni, hogy
valahol van egy másik Fummie, aki teljesen más döntéseket hozott, és most
máshol tart az élete. Lehet, hogy külföldön él egy nagy villában, egy férjjel,
három gyerekkel és mindenféle háziállattal. De az is lehet, hogy hajléktalan,
vagy teljesen más munkája van, vagy már rég meghalt. Érdekelnek a más kultúrák,
de még jobban érdekel, milyen lehet egy teljesen másik világban élni. Például
abban a világban, ahol nincs olaj. Hát Everettnek sikerült ezt megtapasztalnia.
Először valami egészen másra számítottam. Gondoltam, hogy ellátogatunk más dimenziókba,
ide-oda utazgatunk, de nem hittem volna, hogy ez ilyen izgalmas lesz. Everett
rendkívül okos, főleg tizenhárom éves létére. Apjával készül találkozni, ám
végül tanúja lesz annak, ahogy elrabolják. A rendőrség nem hisz neki, és
igazából minden jel arra mutat, hogy itt valami sokkal nagyobb összeesküvés
folyik, mint az gondolnánk. Everett apja, Tejendra alkotta meg a
Heinsenberg-kaput, amivel lehet a dimenziók között utazni. Tudását fiára
hagyta, mivel sejtette, hogy nincs biztonságban. Everett pedig nem hagyja
annyiban a dolgot, megfejti az apja kódját, és egy felbecsülhetetlen értékű
dologgal a nyomába ered, nem törődve azzal, hogy így ő is el akarják majd
kapni.
Történetünk
napjaink Londonjában kezdődik, ami már egy felüdülés volt számomra, mert végre
nem Amerika, és mert imádom Londont (hát még a steampunk Londont). Egyedül
ennél a résznél éreztem úgy egy kicsit, hogy most ezen túl kell esni, mert
aztán jön csak az izgalom. Nem mondanám, hogy untam, mert nem, egyszerűen csak
számomra nehéz volt néha követni. Habár érdekel a téma, nem vagyok penge
fizikából, főleg nem ilyen szinten, úgyhogy néha elvesztem a tudományos
dolgokban, bár az tetszett, ahogy Everett gondolkodásmódját követhettük végig.
Úgy is képben tudtam maradni, ha egy szót sem értettem az egészből.
Aztán Everett
átszökik abba a dimenzióba, ahova az apját vitték, és itt kezdődik a
körömrágás. Számtalan üldözéses-jelenet és különböző harcok során egy olyan
izgalmas történetet kapunk, amit alig akartam letenni. Nagyon bele tudtam magam
élni, annak ellenére, hogy a főszereplő még csak tizenhárom éves. Valahogy nem
is tűnt fel, azon kívül, hogy néha zavarba jött, ha lányok kerültek szóba, mert
nagyon értelmes fiú. Már túl értelmes is a saját korához képest, de azért egy
zsenipalántát még elnézek a könyvben.
A másik világba
átkerülve egy steampunk Londonba csöppenünk mindenféle érdekes dologgal,
méghozzá olaj nélkül. Nem is gondoltam volna, hogy az olajat ennyi mindenre
használják, és mennyire kreatív megoldások születtek arra, hogy ezt
kiküszöböljék. Persze az ő szemszögükből nyilván ez teljesen másképp fest, de
én csak a saját világunkhoz tudom hasonlítani a dolgokat. Imádtam ennek a
Londonnak minden egyes szegletét, még a félelmetes sikátorokat és a magasban
lévő háztetőket is (bár lefogadom, hogy egy percig nem bírtam volna ki
semmilyen léghajón). Szóval a világ elbűvölt, és azt gondoltam, több dimenzióba
is ellátogatunk, és alig vártam már ezt, de erre várnom kell a következő
kötetig.
Everett a metrón
(vagy vonaton?, igazából már nem emlékszem) utazik, amikor találkozik Sennel,
az Örökkévaló pilótájával. Sen egy
nagyon élénk, tizenéves lány, és a fiú számára hihetetlen, hogy Sen el tud
vezetni egy léghajót, de ez így van. Szerettem a lányt annak ellenére, hogy az
én ízlésemnek túl sok levezetni való energiával rendelkezik. Ha Everett
helyében lettem volna, és nem vagyok abban a szituációban, hogy menekülni kell
valaki elől, hagynám, hogy a kiscsaj kifutkározza magát, és csak aztán
foglalkoznék vele, hogy lenyugodott.
Sen elviszi az
Örökkévalóra, ahol ott van Anastasia, a kapitány, aki szigorúsága ellenére
hamar elnyerte a szimpátiámat; Mchynlyth, akiből nem sok minden maradt meg, de
az tuti, hogy bármilyen gázos helyzetben örülnék a társaságának, mert ő aztán
nem ijed meg; valamint személyes kedvencem, Sharkey, akinek mindenre van egy
odaillő idézete a Bibliából, meg több puskája, mint amennyi látszólag elfér
nála.
Úgy érzem, a
történet és a világ mellett a karakterek kidolgozása is igen jól sikerült. Úristen,
a világ! Tudom, hogy már írtam róla, de még a felét se mondtam el, mennyire
lenyűgözött. Van saját nyelvük! Jó, azért angolul beszélnek, és megértik
egymást, de olyan szavakat használnak, amit alapvetően mi nem. És mivel én
magyarul olvastam, ezért igazából a fordítónak jár a dicséret. Meg taps.
Nagy-nagy taps. A saját szavak megtartásán túl olyan szavakat alkalmazott, ami
nálunk a „már nem használt szleng”-kategóriába esik. És ahogy olvastam,
igazából furcsa volt a szöveg helyenként, de mindent értettem. Imádtam azokat a
részeket, amikor Sen elkezdett így beszélni. Csak vigyorogtam, ahogy olvastam.
Alig várom már a
folytatást, mert természetesen nincs ám ez lezárva, és izgulok, mi lesz még a
folytatásban, milyen világokba csöppennek, milyen kalandokban vesznek még
részt. Senkit ne tántorítson el, hogy sci-fi, mert abszolút nem érthetetlen, és
nagyon izgalmas is.
Kedvenc
karakter: Everett, Sharkey
Ami legjobban
tetszett: a világ
Ami nem
tetszett: Everett nekem nem tűnt 13 évesnek
Értékelés: 5/5
Steampunk
Jelenlegi
könyvünk is a steampunk műfajába tartozik, de tulajdonképpen mi is az a
steampunk?
Egy olyan stílus
vagy szubkultúra, amely az 1980-as évek végén jelent meg, és a mindennapi tárgyaktól
elkezdve a művészeti formákon át mindenhol megmutatkozik. A steampunk mint
stílus a viktoriánius korszakból merít, egyfajta újraformálása, míg a
tematikaként értjük, a sci-fi egyik altematikájára gondolunk alatta.
Noha a
szakirodalom a steampunk megjelenését az 1980-as évek végére helyezi, már az
1970-es években is jelentek meg művek. Eleinte a cyberpunk egyik variációjának
tekintették.
Kategóriái a
historikus steampunk, olyan tudományos-fantasztikus fikció, amely egy
alternatív jövőt vagy jelent tartalmaz, ahol nincs elektromosság; a steampunk
fantasy, amelyben nincs tudomány, csak egy fajta díszlet, a fantasy keretét
szolgálja; valamint a variációk, amelyben a steampunk másféle tematikákkal vagy
stílusokkal keveredik.
Nyereményjáték
Ha szeretnétek,
hogy hozzátok is behajózzon a Síkvándor, nincs más dolgotok, mint három nagyon
egyszerű kérdésre válaszolni a Rafflecopterben!
Figyelem! A
kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra
áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új
nyertest sorsolunk.
A turné további állomásai:
11/19
Könyvgalaxis
11/21
Könyvszeretet
11/23
Bibliotheca Fummie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése