Benyák Zoltán: Csavargók dala


Az életünk pillanatok sokasága. Pillanatoké, melyeket különböző emberekkel töltöttünk, történeteké, melyeket ezek az emberek hoztak magukkal. Körbevesznek, egybegyűlnek, egésszé tömörülnek, végül így alkotják meg a saját történetünket.
Mert mindenkinek van egy története…
Benyák Zoltánnak is volt egy, melyből egy nagyszerű és felkavaró könyv született: a Csavargók dala. Tarts velünk november 7-19-ig, hogy Te is részese lehess a könyv nyújtotta élménynek, olvass interjút az íróval, és nyerd meg a regény egy példányát!

Kiadó: Grafoman kiadó
Oldalszám: 280 oldal

Minden úgy kezdődött, hogy három csavargó talál egy gyereket a szemétben. Három lehetetlen alak. A rovott múltú, aki többet volt már börtönben, mint szabadlábon. A bolond óriás, akitől minden sikátorban rettegtek, és éjszakánként magában beszélt. A fiú az összekuszálódott életével, és önpusztító hajlamaival.
És persze a kidobott kislány.
Azután minden a feje tetejére állt. Emberek haltak meg, utcákat emésztett fel a tűz. A városban elszabadult a pokol.
Mi pedig csak néztük a közönyösök világát, a nincstelenek harcát, ahol mindenki kitörni vágyik. Az őrület közepette azon gondolkodtunk, mi történik majd a magatehetetlen élettel, meddig marad meg ezen a helyen, ahol az élet egyszerre ilyen értékes, és értéktelen, és ahol olykor szemétre dobjuk mindenünket.

Bár korábban csak két könyvet olvastam Benyák Zoltántól, nagyon vártam, hogy végre belekezdhessek a Csavargók dalába, mert az a két könyv nagyon megragadt. Olvastam már jó könyveket, és olyanokat, amelyek a kedvenceim lettek, de az ő írásaiban mindig valahogy a történet lelke fog meg. Nem is igazán a cselekmény a fontos, hanem maga a világ az, ami annyira el tud bűvölni, hogy csak ámulok. Noha a Csavargók dala kicsit más, mint az eddigiek, ez erre is igaz.
Míg az Ars Fatalisban vagy a Veszett lelkek városában egyértelműen ott van valami természetfeletti, nem hétköznapi dolog, addig a Csavargók dala színtiszta valóság. Legalábbis az író saját bevallása szerint, azért szerintem itt is közrejátszott a képzelet színes ceruzája. Az alaptörténet először nem is érdekelt annyira, nem szeretem se a gyerekeket, se a hajléktalanokat, úgyhogy ez a kombináció sem tudott feldobni, de ahogy olvastam egyre érdekesebbé vált minden. Megint csak nem a cselekmény bűvölt el (oké a végére az is), hanem a kisebb történetek. A karakterek háttérsztorijai nagyon érdekesnek bizonyultak, hogyan kerültek az emberek az utcára. És amíg a való életben inkább elkerülöm az ilyen embereket, itt lebilincselt minden szavuk.

Priuszt nem kedveltem túlzottan, de az ő karaktere így is lett megalkotva. Azt hiszem, én is csak olyan vagyok, mint mindenki más, könnyen meg lehet vezetni, és ha az író azt akarja, hogy valakit ne kedveljünk, akkor azt nem fogom kedvelni. Flúg leginkább közömbös volt számomra. Egy bizonyos szinten sajnáltam, de nem tudtam igazán együtt érezni vele. Mindenkinek más élet adatik meg, neki ez jutott, és azt hozta ki belőle, amit tudott. Kócos volt hármuk közül a kedvencem (meg a kutya), akiről igazán csak a végén tudunk meg bármi lényegeset, de ott a szívembe zártam. Az ő történeténél éreztem, hogy kezdődik az a csoda, ami valahogy ott van minden Benyák-regényben (vagy legalábbis azokban, amelyeket olvastam). Egészen addig a pillanatig nem éreztem, hogy elkapott volna a könyv, legalábbis nem úgy, mint a másik kettő. Kócos volt maga a varázslat a regényben. Na meg a gyerek, akiről nem is gondoltam volna, milyen utat jár majd be a végére.
A három csavargón túl is voltak még apró mesék, kitekintések, és noha nem mind kapcsolódott szorosan a cselekményhez, végül mégis összeértek a szálak, és megértettem, miért volt fontos mindezt végigkövetni.
Nem mondom, hogy ez a könyv megváltoztatta a nézőpontomat vagy az emberekhez való hozzáállásom, mert nem így van. Ezek után sem fogok minden hajléktalan felé kedvességgel fordulni (szégyellem magam, tényleg, de én már csak ilyen bunkó vagyok), viszont ha látok egyet, elgondolkozom rajta, neki vajon mi mindenen kellett keresztülmennie ahhoz, hogy idáig jusson. Vajon megtett-e minden tőle telhetőt, vannak-e reményei, álmai, vagy csak túlél? Önhibáján kívül jutott-e ide, esetleg ő akarja így?
Szóval szívesen elbeszélgetnék néhány emberrel, ha nem lennék ilyen előítéletes köcsög, de hát sajnos az vagyok. Nem ez lesz a kedvenc Benyák-regényem, ezt a helyet még mindig az Ars Fatalis uralja (de hát nehéz felülmúlni azt, amikor úgy érzem, a saját képzeletemet látom papíron), viszont mindenképpen ajánlom olvasásra. Egy egészen realista világot láthatunk, egy csöppnyi képzelettel vegyítve, és egy igazán elgondolkodtató témával.

Kedvenc karakter: Kócos
Ami legjobban tetszett: a vége
Ami nem tetszett: -
Értékelés: 4,5/5

A borítóról

A Csavargók dala borítójához maga az író lánya pózolt, és több tucat kép készült, hogy aztán azt árnyképpé változtatva a helyére tegyék.




Nyereményjáték


Benyák Zoltán egészen egyedi stílusú író, keze alól mégsem kerülnek ki sohasem hasonló témájú, de még csak hasonló műfajúnak nevezhető könyvek sem.
Nyereményjátékunk során minden blogon elrejtettük egy-egy már megjelent regényének fülszövegét és borítóját. Feladatotok az lesz, hogy írjátok meg nekünk - a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez -, hogy az egyes blogokon található könyvének ki volt a főszereplője.
(Némely könyv esetében több válasz is elfogadható!)

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

2. könyv – 2. főszereplő
Anton Pal sosem kutatta az élet nagy titkait, annak mozgatórugóját, a sorsot, a szerencsét, a végzetet. Most mégis olyan kalandba keveredik, ami fenekestől fordítja fel a világképét.
Egy üveggolyó Isztambul piacáról, egy pár dobókocka egy budapesti bolondokháza mélyéről, egy lány Párizs metrójából, egy férfi fekete kalapban, egy holló tolla.
Benyák Zoltán nemcsak érdekfeszítő történetet kínál az Ars Fatalis lapjain. Sorai észrevétlenül telepednek az olvasóra, és ott maradnak a könyv olvasása után is.



a Rafflecopter giveaway


A turné további állomásai:
11/07. Roni Olvas
11/11. Bibliotheca Fummie

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése