Egyszer volt, hol nem volt, a valóság határain túl, volt egyszer egy
elvarázsolt rengeteg. Ahol a fák az égig értek, sötétek és titokzatosak voltak,
mint az éjszaka, ahol a tündérek uralták az erdő teremtményeit és a szél halk varázsszavakat
suttogott…
Isten hozott az Ólomerdőben!
Tarts velünk, engedd, hogy végigkalauzoljunk az erdő titokzatos
helyszínein, ismerd meg velünk az erdő lakóit és teremtőjét, Kleinheincz
Csillát! Április 19-24. között az Ólomerdő blogturné keretein belül izgalmas
kalandok és sok-sok érdekesség vár Rád! S ha megtöröd az átkot, Tiéd lehet a
Gabo Kiadó által újra kiadott, átdolgozott könyv egy példánya is! Törd meg a
varázst!
Kiadó: Gabo SFF
Oldalszám: 360 oldal
A kamasz Emesét még
gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek
áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy
szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy szülei sok mindent
eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan,
amilyennek képzelte. Tündérek, lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság
sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb.
Az Ólomerdő egyszerre
rendhagyó fantasy és árnyalt családtörténet, amely bátran szembemegy a mesékkel
szembeni elvárásainkkal. Egy fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlható
történet sorsról és döntésekről, ígéretekről és következményekről, valamint
arról, hogy néha a mesehősök tetteit is irányíthatja önzés és hatalomvágy.
Kleinheincz Csilla
könyve 2007-ben már megjelent és sikert aratott, a régóta várt folytatásokat ez
az átdolgozott kiadás készíti elő.
Noha ez a könyv
második, átdolgozott kiadása, nem olvastam az első kiadást, így némileg hiányos
ismeretekkel vágtam neki. Azt hittem, ez egy mese, de rá kellett jönnöm, nem is
annyira fiataloknak szól.
Imádom a
tündéreket (meg minden más fantasy lényt), szóval mikor megtudtam, hogy ebben a
könyvben vannak, azonnal lelkesedtem érte. Hát ebben a regényben kicsit
másmilyenek, mint ahogy azt megszokhattuk. Nem picik, és még olyan kis édes
szárnyuk sincs. Tetszik, hogy Csilla kicsit átértelmezte a tündéreket.
Még egy dolog,
amiért oda vagyok, az olyan történetek, ahol kiderül, hogy egy másik világ van
elrejtve a miénkben, amit nem mindenki lát. Ezt is megkapjuk. Imádtam Héterdőt,
minden lényével és kis apróságával együtt, ahogy imádtam az egész felépített
világot. Azt, hogy az ígéreteknek ilyen nagy jelentősége volt, és az üzenetet,
amit ezzel az író sugallni akart. Vagy csak én gondolom, hogy akart.
Szerettem Lónát,
még akkor is, ha kicsit azért önzőnek találtam; Istvánt, mert sosem vesztette
el a reményt, és egyedül felnevelt egy gyereket; na meg természetesen
Rabonbánt, aki biztosan minden női olvasó szívét meghódítja. Az enyémet
legalábbis már meghódította. Emese is okos, ügyes, de annyira makacs, hogy néha
szívesen lekevertem volna neki egyet, mert ahelyett, hogy a logikus és
biztonságos utat választaná, csak a büszkeségét ápolgatja.
A legérdekesebb
lény számomra Tartód volt. Na, most anélkül, hogy bármit is lelőnék, elmondom,
hogy nem is nagyon találkoztam eddig ilyen lénnyel. Amolyan átmenet az emberek
és a tündérek világa között. Nagyon érdekes volt nem csak maga a lény, hanem a
karaktere is, és ahogy változott a regény folyamán.
Különösen
tetszett, hogy magyar helyszínen játszódik a történet, magyar nevekkel, magyar
emberekkel. Még a magyar népmesékből is sikerült szimbólumokat átcsempészni,
szóval ezért külön pluszpont. Szerettem minden állatot, minden mesés elemet, és
azt is, hogy nem csak jó történik benne, hanem bizony néha kilátástalannak
tűnik minden, ahogy az életben is. Örültem, hogy Csilla nem félt a
karakterekkel rossz dolgokat tenni, akkor is, ha azok nem feltétlenül negatívak.
Nem mondanám,
hogy lett volna olyan, ami nem tetszett benne, és hiányolni sem hiányolok
semmit, viszont kicsit sajnálom, hogy nem varázsolt el úgy, ahogy én azt egy
mesétől várom. Tetszett, és semmi kifogásolnivalóm nincs a történetben, csak
úgy érzem, nincs meg benne az a plusz, amitől kislányosan lelkesednék érte,
ahogy a kedvenceim iránt szoktam. Azt hiszem, az időzítés nem volt a megfelelő.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem várom epekedve a folytatást. Ugyan a vége
egész jól le van zárva, de elég sok az elvarratlan szál, és nem is egy karakter
van, akinek a története korántsem ért véget.
A könyv Cserny
Timi Pookah gyönyörű illusztrációival van kiegészítve, ami remekül fokozza a
hangulatot. A borító pedig Sánta Kira és Csigás Gábor közös munkájának
eredménye, amit órákig el tudnék nézni.
Igaz, a történet
meseelemekkel van teletűzdelve, mégsem ajánlanám kicsiknek. Számomra ez inkább
szólt idősebbeknek, akik már kicsit kinőttek a klasszikus értelemben vett
mesékből, de mégis újra elmerülhetnek benne, emlékezhetnek, milyen volt
gyereknek lenni.
Kedvenc karakter: Rabonbán
Ami legjobban tetszett: Héterdő
Ami nem tetszett: -
Értékelés: 4,5/5
Interjú Sánta Kirával, a borítótervezővel
Mióta tudod, hogy grafikus akarsz lenni?
Hogy kerültél erre a pályára?
- Ha jól
emlékszem, általános iskolások voltunk, amikor a barátnőim írni kezdtek, én
pedig illusztráltam a történeteket. De a rajz családi örökség, bár csak
kedvtelésből, de nagyapám is festett, és édesanyám is rajzol.
Hogyan dolgozol? Honnan jönnek az ötleteid a
borítóhoz?
- A könyv
hangulata, amire szükségem van, amikor nekikezdek egy képnek. Ezért szeretek
beszélgetni az íróval, vagy ha arra nincs mód, a szerkesztővel, vagy
fordítóval. Idővel ez a hangulat kap formát és színeket, ezt festem fel, ezt
kapom el.
Az Ólomerdőnek ez már a második, átdolgozott
kiadása. Olvastad korábban a könyvet?
- Igen. Várom is
a folytatást. Szeretem látni a barátaimon keresztül is, ahogy megszületnek
történetek, képek, vagy egy musical.
- Csilla mindig
is rám bízta a tervezést. Íróként és szerkesztőként is. Persze segít, ha
történetre, hangulatra van szükségem, és ötletelni is szoktunk együtt, de
végeredményben rám bízza a képet. Így szoktak sikerülni a legjobb borítók,
ilyenkor kapja a legtágabb teret egy-egy ötlet, hogy kibontakozzon. Így kértem
én is a megrendeléseket, amikor a "másik oldalon" álltam, az Ad Astra
kiadónál. Jó, ha teret hagyunk az alkotónak és az alkotásnak.
Hatással volt rád az előző borító, vagy
teljesen figyelmen kívül hagytad?
- Szerettem
volna mást festeni, mint az előző kép volt. Már csak azért is, hogy elkerüljem
az önismétlést, vagy az összehasonlítást. Jó volt, hogy stílusban szabad kezet
kaptam a Gabó kiadótól, így elmehettem grafikusabb irányba is. És persze már
sorozatban gondolkodtunk, így azt is látnunk kellett, hogyan oldjuk meg a
következő két rész borítóját, hogyan kapcsolódnak majd egymáshoz a képek.
Kit ábrázol a borítón szereplő lány: Emesét
vagy Lónát?
- Emesét, bár
idősebben, mint az első könyvben szerepel...
De Lóna is a borítóra került!
Milyennek képzeled a tündéreket?
- Nagyon
tetszik, hogy magyar motívumokból építkeznek. Ezért is rajzoltam le Lónát és
Rabonbánt a borítófülekre.
Magyar szerzőkkel meg tudod beszélni az
esetlegesen felmerülő problémákat vagy kérdéseket. Volt olyan, hogy egy
külföldi író magyar kiadásához csináltál borítót, és a szerző erre reagált?
- Igen. Hannu
Rajaniemivel (Kvantumtolvaj, Fraktálherceg) például egészen közvetlenül tudtunk
beszélgetni. Annyira lelkes volt, hogy még csak a közepén tartott a trilógiája
harmadik részének, amikor már elküldte az ötleteit a borítóhoz, az első két
képhez igazodva. Lauren Beukes (Zoo City) azt írta, képernyővédőnek állította
be a képet, és Nathalie D'Amours a kanadai könyvbemutatójára cosplayt
szervezett, a borítón szereplő lányt láttam így megelevenedni.
Milyen visszajelzést kapsz a munkáidra?
- Általában
jókat. Persze egy idő után magasabbak az elvárások – illetve egyáltalán, vannak
elvárások –, így azokat biztos, hogy nem mindig úgy teljesítem, ahogy várja a
közönség (...vagy én).
Hobbiból szoktál rajzolni?
- Nem igazán. A
hobbim a munkám, sokszor másodállásban is, így kikapcsolódásként inkább mással
foglalkozom.
Mit csinálsz, amikor nem dolgozol?
- Mint hobbi?
Kertészkedek (leginkább a lakásban, aki járt már nálam, tudja, miről beszélek),
főzök, dekorálok, mozizok. Szeretem a táncot is, jógatáncolok és swinget
tanulok.
Melyik a kedvenc munkád?
- Most épp az
Ólomerdő második része:)
Köszönöm az interjút!
Nyereményjáték
Az Ólomerdő sok
veszélyt rejt, tele van elvarázsolt lényekkel, átkokkal. Emesének ugyan nem
tudunk segíteni megtörni az átkot, Te viszont segíthetsz megtörni másokét!
A turné során
minden bejegyzésben elrejtettünk egy szót, melyet ha megtalálsz és
rákattintasz, láthatod, hogy egy-egy mesében miként törik meg a szereplőket
sújtó átok. A megtalált szót írd be a rafflecopter doboz megfelelő pontjához és
máris esélyes lehetsz megnyerni Kleinheincz Csilla könyvének egyikét!
Rajta hát,
keresésre fel!
A turné további állomásai:
04/19 - Roni Olvas
04/20 - Media Addict
04/21 - MFKata Gondolatai
04/22 - Deszy Könyvajánlója
04/23 -
Bibliotheca Fummie
04/24 -
Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése