Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Kiadó: Sierra
Oldalszám: 328
Fordító: Mathé Elek

Az alabamai Maycomb városában utolsó gondtalan nyarát tölti egy testvérpár, Jem és négy évvel fiatalabb húga Scout. Az őket anya nélkül nevelő Finch ügyvéd megpróbál tökéletes apaként viselkedni, ám neki sem könnyű. Izzik körülötte a levegő: egy színes bőrű férfit véd a bíróságon… Ráadásul váratlan események, misztikus jelenések, nyugtalanító hírek zavarják meg a család nyugalmát. A gyerekek élete is gyökeresen megváltozik: a felnőtté válás varázslatos és fájdalmas útja immár elkerülhetetlen számukra…

Sokáig bámultam az üres képernyőt azon gondolkozva, mit is írhatnék ide, de még mindig csak két gondolat jár a fejemben, noha már napok óta befejeztem. Az „Úristen” és az „Ezt mindenkinek el kell olvasnia!”. Mert ez tipikus példája azoknak a könyveknek, amiről felesleges lenne beszélni, inkább csak mindenkinek el kellene olvasnia, és elgondolkodnia rajta.
Nem maga a cselekmény a fontos ebben a könyvben, hanem az, hogy mit akar nekünk tanítani, és mi hogy dolgozzuk fel mindezt. Nekem még mindig nem sikerült, pedig ezzel a témával nem most találkoztam először.
Nagyon szerettem a leírást. Azt, hogy egy kislány, Scout szemével láttuk a dolgokat. Nagyon hiteles volt minden, és most is bebizonyosodott számomra, hogy a gyerekek nem buták, csak kicsik. Ugyanúgy megértik a dolgokat, csak másképp látják azokat.
Szerettem az egész keretét, ahonnan kiindult a dolog, és hogy befutott ugyanoda. Magának a cselekménynek az ívét, és noha úgy kezdődik a regény, hogy Scout elmeséli, hogyan tört el Jem, a bátyja karja, szerintem azért nem feltétlenül minden történés ennek a kiváltója volt, de tetszett.
Szerettem a várost. Az író annyira jól megfogott minden kis momentumot, olyan jól átadta, hogy amíg olvastam, én is ott éltem. Szerettem a hangulatot, a cselekményt, a tanulságot, és mikor megértettem, miért ez a könyv címe, azt is megszerettem. Gyakorlatilag nem volt olyan rész, amit ne szerettem volna benne, de legjobban mégis a vége tetszett.
Szóval ennyi, erről nem tudok és nem is akarok többet írni, mert nem érdemes. Egyszerűen csak mindenki olvassa el, mert ez olyan könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia.

Kedvenc karakter: Scout
Ami legjobban tetszett: a vége
Ami nem tetszett: -
Értékelés: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése