Könyvbemutatón jártam #2

Ha az ember egy könyvbemutatón vehet részt, mindig új élményekkel gazdagodik, akár első-, akár sokkönyves szerző a házigazda. Így volt ez ma is, mikor Lovranits Júlia - Amrita_noita - Lea és a viharbanyák című meséjének bemutatójára látogattam. 

Elsőként érkeztem a Kispesti Művelődési Házba, mivel közel lakom, még a szerzőt is megelőztem, a vendégekről nem is szólva, de nem jelentett számomra problémát. Tudtam, másnak egész Budapesten át kell vágnia, így olvasással ütöttem el az időt, míg meg nem érkezett mindenki. Kipakoltunk, dekoráltunk, finom sütit kóstoltunk, majd végül kezdetét vette a beszélgetés.

A mindannyiunkat érdeklő kérdéseket Sohonyai Edit írónő tette fel, Júlia pedig lelkesen mesélt. Beszélt a gyermekkoráról, arról, miért szereti a boszorkányokat, mi ihlette meg, hogy róluk írjon könyvet; anyukájáról, akitől mindig boszorkányos meséket szeretett hallani; szerető otthonáról, mely egyúttal a történet színhelyének is otthont ad, és a könyv megszületésének folyamatáról.

Nem pusztán kérdéseket és válaszokat hallgattunk, hanem igazi meséket. Egyáltalán nem éreztem Júlián, hogy félne, vagy izgulna, mint azt más első könyves szerzőknél tapasztaltam, folyamatosan és lelkesen mesélt. Gondolom, nagy tapasztaltra tett szert a közönség előtti szereplésben munkája során. Júlia ugyanis a Magyar Madártani Egyesületnél oktatási munkatárs. Azt is látni lehetett rajta, hogy szereti a munkáját. Öröm volt hallani, milyen lelkesedéssel beszélt az állatokról, főleg a madarakról. Ennek köszönhetően én is kedvet kaptam a madárleshez.

Oktatási munkatársként nem csak terepi munkát végez, hanem gyereknek tart előadásokat, történeteivel a természet szeretetére tanít. Ám nem csak a gyerekeket bűvöli el, hanem a felnőtteket is. Korábban is volt már szerencsém részt venni egy előadásán, melyen engem is ugyanúgy elvarázsolt, mint a körülöttem ülő kiskorúakat.

A könyv is ebben a varázslatos stílusban íródott. Elbájolta azt a nyolcéves kislányt, és a felnőttet is, akik előolvasásra megkapták a mesét. Júlia elmondta azt is, hogy bár a könyv a bíbor pöttyös sorozatba került (mely a 11-14 éves fiataloknak szóló könyveket gyűjti csokorba), jobban szeretné, ha a borítón az állna: 8-99 éves korig. Persze a tanulság életkorfüggő, ám ez a jó könyv legfőbb ismertetőjegye: akárhány éves vagy, mindig ad valamit.

A történet alapvetően a felnőtté válásról szól. Lea, ahogy annak idején Júlia, felteszi a kérdést: most, hogy 14 éves lett és megkapta a személyijét, el kell tenni a babáit is? Persze az idősebb korosztály nyilván más mondanivalóval fog találkozni, más miatt szereti meg a könyvet.

A beszélgetést két felolvasás színesítette, melyek során Kovács Marianna, mesemondó és Deák Adrienn, a Tolkien Társaság munkatársa olvastak fel. A délután folyamán a háttérben végig Júlia rajzait láthattuk. Ezek sajnos a könyvbe nem kerültek be, ám örülök, hogy az esemény keretei között megcsodálhattam őket. A bemutatást követően közelebbről is megismerhettünk a díszvendéget: Frugilegát. Ő a történetben szereplő egyik boszorka, aki Júlia anyukájának és  az ő varrótudományának köszönhetően kelt életre, s csendben vett részt az eseményekben. Megkóstolhattuk a boszorkányujj süteményt, ami rémisztő kinézete ellenére igen finom volt, majd Júlia dedikálta számunkra a könyvpéldányainkat.

Ez a könyvbemutató egészen más hangulatú volt, mint amelyeken eddig részt vettem. Bár sokan voltunk, a terem nem telt meg zsúfolásig, nagyon családias hangulat uralkodott. Különleges volt, saját varázslatos hangulattal, és nagyon örülök, hogy részt vehettem rajta.