Sok korban és
helyen élnék bizonyos okokból, de az 1900-as évek eleji Magyarország különleges
helyet foglal el a szívemben, mert a Nyugat első nemzedékét nagyon szeretem
(Adyt pedig egyenesen imádom). Szóval már a fülszöveg alapján szemet vetettem
erre a könyvre. Egy század eleji kisváros mindennapjairól olvasni alapból
érdekes lehet, hát ha még gyilkosság is történik…
A stílusa
könnyed. Gyorsan lehet vele haladni, érhető, mégsem unalmasan egyszerű a
leírás. Hatásos, mert ahogy olvastam, ott éreztem magam Ókanizsán, szinte az
orromba kúszott az útról felszálló por illata. Nagyon bele tudtam élni magam.
Emellett pedig vicces is volt. Remekül csempészte bele a párbeszédekbe a humort
az írónő, többször nevettem fel hangosan.
A főszereplő,
Veron karakterével szimpatizáltam. Az akkori hagyományokkal szembe menve nem
ment férjhez, inkább munkát vállalt egy papírüzletben, ahol unalmas perceiben
regényt ír. Mindenki furcsának tartja, habár viselkedésében manapság senki
semmi különöset nem találna, abban az időben ez nem volt megszokott jelenség. Én
is az a lázadó típus vagyok, úgyhogy megértettem a lány gondolkodásmódját
majdnem a könyv legvégéig. A vége felé az egyik fejezetben nem sikerült egészen
felfognom, mi történt és miért. Remete Pista is remek karakter, legalábbis az
én szívemet elbűvölte, úgyhogy többször sajnáltam is szegény fiút, amikor pórul
járt.
Valamint volt
még egy karakter, akit nem csak a város, de én is megszerettem. Egy kicsit
gyanakodtam, de a kedvessége és a szellemessége miatt elterelte a figyelmem.
A kedvenc részem
persze, hogy Adyhoz kapcsolódik. Imádtam, ahogy megjelenítette a regényben, és
azt a versét is, amit azon az estén felolvasott. Imádtam a stílusát, a szavait,
minden egyes lélegzetvételét. (Oké, „enyhén” elfogult vagyok vele kapcsolatban,
na.) Pont így képzeltem el őt korábban, és annyira jól adta át a költőt egy az
egyben.
A krimi-szál
nagyon csavaros volt. Olvasás közben együtt gondolkodtam a szereplőkkel, nekem
is megvoltak a gyanúsítottaim, de az írónő engem is behúzott a csőbe, ahogy a
többieket is, úgyhogy nem sikerült eltalálnom a tettest. Pedig így
visszagondolva minden összeállt, logikus az egész. Sikerült azzal kizárnom egy
tettest, hogy túl nyilvánvalónak gondoltam, pedig kicsit meg volt ez csavarva.
Le a kalappal a szerző előtt.
A regény végén
van két rövidebb novella. Veron életébe látunk bele az események után, ez
kevésbé keltette fel az érdeklődésem, de azért jó volt olvasni, és legalább
annyi humor volt benne, mint a regényben.
Szóval nagyon
tetszett az egész, előfordult egy vagy két szó, ami furcsán, túl modernnek
hatott a szövegkörnyezetben, de ezen felül semmi problémám nem volt a könyvvel.
Imádtam.
Krimi-kedvelők,
történelmi regény szerelmesei garantáltan imádni fogják. Van benne némi
romantikus szál, de ez senkit ne ijesszen el, mert még az is nagyon érdekes.
Kedvenc karakter: Veron
Ami legjobban tetszett: az adys
rész
Ami nem tetszett: az a rész,
amit nem igazán sikerült megértenem
Értékelés: 5/5
Kiadó: Agave
Oldalszám: 304 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése